Discourse, Knowledge, and Power in Apuleius' Metamorphoses
Az ókori Rómában, ahol az írni-olvasni tudás korlátozott volt, és a beszéd volt a fő médium, amellyel a mindennapi életben szemtől-szembe kommunikálták a státuszt és az identitást, a retorikai képzés a kulturális tőke értékes formája volt, és az elit férfi identitás egyik legfontosabb jelzője. A beszédkészség elvesztése azt eredményezte volna, hogy az illetőt már nem tekintették elitnek, nem férfinak, sőt talán már nem is embernek. Egy ilyen fantáziarémtörténetet látunk lejátszódni a Metamorfózisokban vagy Az aranyszamárban, amelyet a római észak-afrikai író, szónok és filozófus, Apuleius Madauroius írt - ez az egyetlen latin nyelvű regény, amely teljes egészében fennmaradt az ókorból. A regény egyes szám első személyű elbeszélésében, valamint a híres betétmesékben, mint például az Ámor és Psyche meséje, a Metamorfózisok a hatalom és a hatalomnélküliség, az igazság és a tudás, valamint a kommunikáció és az értelmezés kérdéseivel foglalkozik a Római Birodalom (Kr. u. 100-200 körül) pluralista, de hierarchikus világában.
A Diskurzus, tudás és hatalom a Metamorfózisok új megközelítését mutatja be: ez az első mélyreható vizsgálat a beszéd és a diskurzus mint a jellemzés eszközeinek használatáról Apuleius regényében. Azt állítja, hogy a diskurzus - tág értelemben véve a beszédet, a csendet, az írott szöveget és a nonverbális kommunikációt - a Metamorfózisokban az identitás, a státusz és a hatalom tárgyalásának elsődleges eszköze. Bár kiindulópontként a diskurzusnak az irodalmi alakok jellemzésében betöltött szerepéből indul ki, azt állítja, hogy a Metamorfózisokban látott folyamat a Kr. u. 2. századi Római Birodalom valós világát tükrözi. Az Apuleius regényével foglalkozó korábbi kutatások vagy irodalmi rejtvényként, vagy társadalom-, filozófiai vagy vallástörténeti forrásszövegként olvasták. Ezzel szemben ez a könyv a diskurzuselemzés keretrendszerét használja, amely a diskurzus társadalmi-politikai funkcióinak tanulmányozására szolgáló különböző módszerek gyűjtőfogalma, hogy a latin irodalomtudományt párbeszédbe hozza a római retorikával, a társadalom- és kultúrtörténettel, a vallással és a filozófiával, valamint a szociológia, a nyelvészet és a nyelvi antropológia nyelv- és hatalomszemléletével.
A Diskurzus, tudás és hatalom című kötet azt állítja, hogy az állattá váló emberről szóló fiktív beszámoló nemcsak az ókori római társadalomról és kultúráról, hanem az emberi és nemi kommunikáció dinamikájáról, a kiváltságosok szorongásairól, valamint a státusz és a hatalom gyorsan változó konfigurációinak következményeiről is sokat elmondhat, akár a második, akár a huszonegyedik században.