Discrimination and Delegation: Explaining State Responses to Refugees
Mi magyarázza az államok különböző menekültcsoportokkal szembeni különböző válaszlépéseit? A menekülteknek megadják a védelmet vagy elutasítják őket; megengedik nekik, hogy ott éljenek, ahol akarnak, és jövedelemre tegyenek szert, tanulhassanak, és orvosi ellátáshoz jussanak; vagy pedig táborba zárják őket, és arra kényszerítik őket, hogy segélyekre támaszkodjanak, miközben megtagadják tőlük az alapvető szolgáltatásokat. Az államok azonban nem gyakorolják következetesen az ellenőrzési jogkörüket, és nem is őrzik féltékenyen a szabályozási jogkörüket.
Ebben a könyvben Lamis Elmy Abdelaaty azt a kérdést teszi fel, hogy az államok miért erősítik meg szuverenitásukat a menekültek jogaival szemben, máskor pedig miért engedik át azt látszólag az ENSZ-nek a menekültügyi felügyelet átruházásával. A szuverenitás e szelektív gyakorlásának magyarázatára Abdelaaty egy két részből álló elméleti keretet dolgoz ki, amelyben a menekülteket fogadó országok döntéshozói mérlegelik a nemzetközi és a hazai szempontokat. A fogadó ország döntéshozói dönthetnek úgy, hogy védelmet nyújtanak egy rivális országból érkező menekülteknek, hogy aláássák a küldő ország stabilitását, hírnevének költségeit, és akár gerilla jellegű, határokon átnyúló támadásokat is indíthatnak. Belföldi szinten a politikai döntéshozók figyelembe veszik az etnikai csoportok közötti politikai versenyt - az állampolgárok etnikai rokonait képező menekültek befogadása kielégítheti a hazai választók igényeit, bővítheti a kormány támogatásának bázisát, és ösztönözheti az etnikai vonalak mentén történő mozgósítást. Ha ezek a nemzetközi és belföldi ösztönzők ellentétben állnak egymással, az állam az ENSZ-re hárítja a menekültekért való felelősséget, ami lehetővé teszi a döntéshozók számára, hogy mind a menekülteket küldő országokat, mind a belföldi választócsoportokat megnyugtassák.
Abdelaaty elemzi a menedékkérők befogadását világszerte, majd három esettanulmányt vizsgál meg részletesen: Egyiptom (egy olyan ország, amely nagyjából reprezentatív a legtöbb menekültet befogadó országra nézve), Törökország (egy kiugró ország, amely korlátozta a menekültügyi egyezmény földrajzi alkalmazását) és Kenya (a világ egyik legnagyobb menekültpopulációjának otthona). A Discrimination and Delegation (Diszkrimináció és delegálás) című könyv azt állítja, hogy a menekültekkel szembeni reakciókat a külpolitika és az etnikai identitás jobban alakítja, mint az erőforrások, a humanitárius segítségnyújtás vagy a munkaerő-képesség.