Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 5 olvasói szavazat alapján történt.
Dyslexia: Developing the Debate
A diszlexiát gyakran egyértelműen körülhatárolt állapotként mutatják be, amely a megfelelő kognitív tesztek és a megfelelő beavatkozási formák alapján diagnosztizálható.
Ez a közérthető szöveg azonban feltárja az ezen állítás mögött meghúzódó kérdéseket, amikor a terület vezető személyiségei vitáznak a diszlexiáról. Julian Elliott bemutatja, hogy a diszlexia címke értelmezése és használata jelentősen eltér egymástól, és kevés konszenzus vagy egyetértés van közöttük, és kritikájának kifejtése során több tudományterület kutatásaira támaszkodik, hogy bemutassa ezen érvek irracionalitását.
Roderick I. Nicolson bemutatja, hogy a diszlexia megértésének, azonosításának és támogatásának jelenlegi megközelítései katasztrofálisan hibásak, mivel nem veszik figyelembe a diszlexia fejlődési jellegét. Két témát dolgoz ki: először is azt, hogy a diszlexia alapvető oka a készségek és az idegi áramkörök „megkésett idegi elköteleződése”, másodszor pedig azt, hogy az olvasási zavar oka a formális oktatás bevezetése, mielőtt a diszlexiás gyermek végrehajtó funkciót végző idegi áramkörei kellőképpen kifejlődtek volna.
Azzal érvel, hogy az azonosítás és a támogatás hatékonyabb és költséghatékonyabb megközelítése a „diszlexia”, nem pedig a „diszlexia” felmérése. Elliott és Nicolson válaszolnak az egymás által felvetett kérdésekre, mielőtt Andrew Davis megvizsgálja, hogy Elliott és Nicolson kulcsfontosságú állításai mennyire állják ki a szoros fogalmi vizsgálatot, és feltárja a témával kapcsolatos tudományos kutatások eredendő korlátait, tekintettel az érintett érték- és fogalmi kérdésekre.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)