Disznók, rakéták és a CIA: 2. kötet - Kennedy, Hruscsov, Castro és a kubai rakétaválság 1962-ben

Olvasói vélemények

A könyv a kubai rakétaválságot vizsgálja, és azt a Szovjetunió és Kuba válaszaként elemzi a Disznó-öbölbeli invázióra. Sokrétű elbeszélést nyújt, amely különböző nézőpontokat tartalmaz, de kihívást jelenthet azok számára, akik nem rendelkeznek előzetes ismeretekkel a témában. Történelmi képanyaggal van ellátva, és különösen ajánlott a hidegháborúval foglalkozó kutatók számára.

A kubai rakétaválság alapos feltárása, többféle nézőpontot és betekintést nyújt, gazdag történelmi képanyagot, például fényképeket és térképeket tartalmaz, értékes a hidegháborúval foglalkozó hallgatók számára.

A kubai rakétaválsággal kapcsolatos háttérismeretekkel nem rendelkező olvasók számára nehézséget okozhat az elbeszélő szerkezet.

(1 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Pigs, Missiles and the CIA: Volume 2 - Kennedy, Khrushchev, Castro and the Cuban Missile Crisis 1962

Könyv tartalma:

Az 1961 áprilisában a kubai hazafiak által a kubai vezető, Fidel Castro megdöntésére végrehajtott disznó-öbölbeli invázió katasztrofális kudarccal végződött. A washingtoni vezetők és a Floridában élő kubai száműzöttek azt várták, hogy az eredmény egy demokratikus kormányt ültet a helyére, de Castro maradt a hatalmon.

A washingtoni Kuba Munkacsoport tagjai között az ujjal mutogatás azt eredményezte, hogy sokakat kirúgtak kormányzati állásukból. A helyzet tovább forrongott, és az U-2 kémrepülőgépek által felfedezett szovjet rakéták megerősítették Washington legrosszabb félelmét, egy újabb leszámolást a Szovjetunióval. Abban az időben nem léteztek telefonok Washington és Moszkva között, nem volt valós idejű kommunikáció vagy számítógépek a tenger alatti hajók helyzetének pontos meghatározására.

John F.

Kennedynek, a 43 éves amerikai elnöknek és kormányának nem volt tapasztalata abban, hogy nukleáris fegyverekkel kapcsolatos válságot kezeljen vagy tárgyaljon át. Azonban tisztában voltak azzal, hogy milyen következményekkel járhat az USA, sőt az egész világ számára.

Nyikita Hruscsov szovjet miniszterelnök azzal fenyegetőzött, hogy megvédi Kubát az amerikai imperialisták támadásától. Kennedy nyilvános személyisége a hidegháború tapasztalt támogatójának magatartását mutatta, holott valójában kevésbé bízott a katonai megoldásokban. Mivel az USA összes katonai szerve magas készültségben volt, a közvélemény a küszöbön álló válság eszkalálódásától tartott, és a polgárok megkezdték a felkészülést egy támadásra.

A Stratégiai Légi Parancsnokság 4080. Stratégiai Felderítő Százada U-2-es pilótáinak legjobbjait veszélyes küldetésekre osztotta be Kuba felett, hogy megerősítsék a szovjet hajóflottilla által oda szállított nukleáris rakétákat. Az egyik U-2 pilóta meghalt, amikor repülőgépe 70 000 méteres magasságban találatot kapott.

Az egyes U-2-es repülésekről készült légi felvételek közvetlenül Washingtonba kerültek értelmezésre, majd a Fehér Házba. A világ egy másik területén a feszültségek a láz csúcsára hágtak, amikor amerikai és szovjet tankok álltak szemben egymással a berlini falnál.

A Kennedy és Hruscsov közötti, nagyköveteiken keresztül küldött kommunikáció elérte a kívánt eredményt, amikor mindkét fél visszavonta tankjait. Végül Hruscsov az aktuális válságtól független követeléseket fogalmazott meg, és Kennedy vonakodva beleegyezett, hogy teljesítse azokat, hogy megvédje az Egyesült Államokat és a világot a nukleáris katasztrófától. A határozat pontos részletei csak azután szivárogtak ki a sajtónak, hogy mindkét fél befejezettnek nyilvánította a válságot.