Olvasói vélemények
Összegzés:A „Divat és családtörténet” című könyv átfogó áttekintést nyújt az 1800 és 1950 közötti brit divatról, részletesen bemutatva a férfiak, nők és gyermekek ruházati stílusának változásait, valamint e divat társadalmi kontextusát. Célja, hogy segítsen az egyéneknek megérteni és datálni a régi fényképeket és a családtörténetet.
Előnyök:A könyv részletes elbeszélést nyújt a divat fejlődéséről egy jelentős időszak alatt, betekintést nyújt a különböző társadalmi osztályokba és az öltözködéssel kapcsolatos tevékenységekbe. Hasznos a családtörténetük kontextusát bővíteni kívánó genealógusok számára, tartalmaz néhány értékes fényképet, és számos ruházati típussal foglalkozik, beleértve a mindennapi viseletet, az egyenruhákat és a speciális öltözékeket. Sikeresen rávilágít a divat fontosságára történelmi kontextusban.
Hátrányok:A könyv korlátozott számú fényképet és divatillusztrációt tartalmaz, különösen a korábbi időszak (1800-as évek) esetében, ami csalódottá teheti a több vizuális hivatkozást kereső olvasót. Az olvasók azt javasolják, hogy egy évtizedenkénti képi bemutatás javította volna a divat fejlődésének megértését.
(3 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Fashion and Family History: Interpreting How Your Ancestors Dressed
Könyv tartalma:
A ruhatörténet tanulmányozása sok mindent megtanít nekünk a múltról. Jayne Shrimpton ebben az ügyesen illusztrált, közérthető és hiteles könyvben bemutatja, hogy a divat és az öltözködés hogyan reprezentálja a korábbi generációk mindennapi tapasztalatait, megvilágítva azt a világot, amelyben éltek.
Ahogy Nagy-Britannia az 1800-as években lassú tempójú agrártársadalomból városi-ipari nemzetté fejlődött, az öltözködés is átalakult. A hagyományos vidéki stílusok visszaszorultak, és modern városi viselet, új munkaruházat és nyaralási ruházat alakult ki. A nők otthon varrtak, miközben a vásárlás fejlődött, az újszerű textíliák és a tömeggyártott áruk megfizethető divatot hoztak a hétköznapi emberek számára. Elődeink közül sokan dolgoztak hivatásos ruhakészítőként, mosónőként vagy más kapcsolódó szakmákban: közel álltak a divatgyártáshoz, fogyasztóként vigyáztak ruháikra.
A szerző elmagyarázza, hogy az öltözködés társadalmi jelentőségének megértésével a viktoriánusok a vasárnapokra, a házasságra és a gyászra szánt különleges viseleteken keresztül szigorú etikettet tartottak be. A szegényebb családok nehezen tudták fenntartani a színvonalat, de a fiatal, egyedülálló munkások ruhákra költötték a bérüket, az idősebb generáció pedig saját diszkrét stílusát ápolta. A huszadik századi öltözködés lazábbá és demokratikusabbá vált, ahogy a populáris kultúra befolyásolta a sportot, mozit, zenét és táncot kedvelő újabb generációk divatját.
