Diverzifikáció és együttműködés egy szén-dioxid-mentesülő világban: A fosszilis tüzelőanyagoktól függő országok éghajlati stratégiái

Eredeti címe:

Diversification and Cooperation in a Decarbonizing World: Climate Strategies for Fossil Fuel-Dependent Countries

Könyv tartalma:

Ez az első átfogó felmérés arról, hogy mit jelenthet a globális alacsony szén-dioxid-kibocsátású átállás a fosszilis tüzelőanyagoktól függő országok számára, és hogyan tudják azt kezelni. Az FFDC-országok vannak leginkább kitéve az alacsony szén-dioxid-kibocsátású globális átmenet hatásainak, ugyanakkor gyakran a legkevésbé felkészültek ennek kezelésére.

Ezek az országok vagy az olaj-, gáz- vagy szénexporttól, vagy a szén-dioxid-intenzív infrastruktúra (pl. finomítók, petrolkémiai üzemek, szénerőművek) használatától, vagy mindkettőtől függnek. Ezek az országok legalább két éghajlati kockázattal szembesülnek.

Az elsőrendű kockázatot az éghajlatváltozás okozta időjárási események jelentik.

A másodrendű kockázat pénzügyi, költségvetési és makrostrukturális jellegű. Ez a globális gazdaságnak a szén-dioxid-intenzív tüzelőanyagokról való potenciálisan felgyorsult átállásából adódik (Carney 2015).

Ez a jelentés ennek az átmeneti kockázatnak a kezelésére és a kapcsolódó lehetőségek kiaknázására összpontosít. A Crossroads az országokra, valamint azok nemzeti olaj- és gázipari vállalataira (NOC) és állami tulajdonú vállalataira (SOE) összpontosít. A kormányok sokkal nagyobb olaj-, gáz- és szénkészletekkel rendelkeznek, mint a nagy nemzetközi vállalatok.

Az állami irányítás alatt álló vállalatok közvetlenebbül képesek a rendszerszintű kockázatot átadni a tőlük függő társadalmaknak. Befolyásos érdekeket képviselnek, és gyakran kevésbé rugalmasan reagálnak a piaci feltételek gyors változásaira. Továbbá a nemzetközi éghajlat-változási megállapodásokban nem a nemzetközi vállalatok, hanem az államok a részes felek.