Do the Birds Still Sing in Hell ?: Több mint 200 alkalommal szökött meg egy hírhedt német fogolytáborból, hogy láthassa a lányt, akit szeretett. Ez a hihetetlen történet

Olvasói vélemények

A könyv a második világháború alatt a hadifoglyok által átélt túlélésről, szerelemről és borzalmakról szól, különösen Horace Greasley élményeire összpontosítva, Jim Scott elbeszélésében. Miközben a könyv magával ragadja az olvasókat a háborús szenvedés és ellenállóképesség eleven történetmesélésével, az erőszak és a szexualitás grafikus ábrázolását is tartalmazza, amit egyes olvasók túlzottnak vagy helytelennek találtak.

⬤ Magával ragadó és lebilincselő történetmesélés, amely az olvasót belemeríti a hadifoglyok élményeibe.
⬤ Élénk érzelmi kapcsolat alakul ki a szereplőkkel, ami az olvasás során az érzelmek hullámvasútját biztosítja.
⬤ A szeretet témája a megpróbáltatások közepette hatékonyan jelenik meg, reményt és emberséget nyújtva.
⬤ Személyes és történelmi betekintés a hadifogolytáborok borzalmas körülményeibe, ami elősegíti ennek az időszaknak a megértését.

⬤ Néhány olvasó túlzottnak és helytelennek találta az erőszak, a szexuális tartalom és a vulgáris nyelvezet szemléletes leírását.
⬤ A kritikusok rámutattak a lehetséges túlzásokra és ellentmondásokra az elbeszélésben, kétségeket ébresztve néhány beszámolóval kapcsolatban.
⬤ Néhányan úgy érezték, hogy az írás és bizonyos események ábrázolása irreálisnak és grandiózusnak tűnt.

(972 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Do the Birds Still Sing in Hell ?: He Escaped over 200 times from a Notorious German Prison Camp to see the Girl he Loved. This is the Incredible Stor

Könyv tartalma:

Horace "Jim" Greasley húszéves volt 1939 tavaszán, amikor Adolf Hitler megszállta Csehszlovákiát, majd Lengyelországot. Bizonyos körökből már suttogtak és mormogtak az elégedetlenségről, és a brit kormány elkezdett felkészülni az elkerülhetetlen háborúra.

A Leicester 2/5. zászlóaljjal folytatott hét hetes kiképzés után a német hadsereg erejével találta magát szemben egy sáros mezőn Cherbourgtól délre, Észak-Franciaországban, mindössze harminc lőszerrel a fegyvertáskájában. Horace háborúja nem tartott sokáig.

1940.

május 25-én fogságba esett, és tízhetes menetelésre kényszerült Franciaországon és Belgiumon keresztül, útban Hollandiába. Horace túlélte...

alig... az élelem kevés volt. Táplálékát pitypanglevelekből, apró rovarokból és időnként egy-egy szimpatikus falubelitől kapott titkos élelmiszercsomagból vette, az esővizet pedig az árkokból itta.

Sok bajtársa nem volt ilyen szerencsés. Ha valaki a puszta kimerültség és alultápláltság miatt elesett az út szélén, azt jelentette, hogy tarkón lőtték, és a holttestet hagyták elrohadni. Egy háromnapos, élelem és víz nélküli vonatút után Horace egy lengyelországi fogolytáborban találta magát.

Ott kezdett hihetetlen szerelmi kapcsolatba egy német lánnyal, aki fogvatartói számára tolmácsolt. Minden alkalommal, amikor megszökött a lányhoz, megtapasztalta a szabadság édes ízét, mégis hihetetlen módon minden alkalommal visszatért a táborba, néha hetente kétszer, háromszor is.

Horace megszökött a táborból, majd a sötétség leple alatt újra visszalopakodott, miután természetes késztetései beteljesedtek. Ételt vitt vissza fogolytársainak, hogy kiegészítse szűkös fejadagjukat. Több mint kétszázszor szökött meg a táborból, és a háború vége felé még rádióalkatrészeket is sikerült visszahoznia.

A BBC híreit naponta több mint 3000 fogolyhoz juttatta el.

Ez egy ember hihetetlen története a németekkel szembeni ellenállásról és dacról.