Do You Feel Like I Do? A Memoir

Olvasói vélemények

Peter Frampton memoárja, a „Do You Feel Like I Do?” egy szívből jövő beszámoló zenész életéről, amely részletesen bemutatja küzdelmeit, győzelmeit és kapcsolatait karrierje során. A könyvet dicsérik az őszinte történetmesélés, a humor és a melegség miatt, amely a zene világában megtett útjának magasságait és mélységeit egyaránt megörökíti. Míg sok olvasó magával ragadónak és inspirálónak találja, egyesek kritizálják, hogy hiányzik belőle a mélység és az érzelmi közelség.

⬤ Inspiráló és szívből jövő történetmesélés, amely az olvasókkal együtt rezonál.
⬤ Magával ragadó anekdoták és a zene és a gitárok iránti szeretetének középpontba állítása.
⬤ Humorral és optimizmussal nyújt betekintést egy zenész életébe.
⬤ Kerüli a pletykákat, és személyes nézőpontot nyújt más zenei legendákkal való kapcsolatáról.
⬤ Sok olvasó értékeli kedves személyiségét és a zene iránti őszinte szenvedélyét.

⬤ Néhány olvasó úgy érzi, hogy a könyvből hiányzik az érzelmi mélység és a meggyőző személyes kapcsolat.
⬤ Vannak kritikák az időrendi sorrenddel kapcsolatban, mivel néhány idősíkban ugrál, ami kissé nehezen követhetővé teszi a könyvet.
⬤ Néhány szleng/terminológia kihívást jelenthet a zenei kifejezéseket nem ismerő olvasók számára.
⬤ Néhányan ismétlődőnek találták, vagy hiányolták a személyes küzdelmeivel kapcsolatos mélyebb betekintést.

(217 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Do You Feel Like I Do?: A Memoir

Könyv tartalma:

A rock ikon és legendás gitáros, Peter Frampton leleplező memoárja.

A Do You Feel Like I Do? Peter Frampton pozitívan ellenálló életének és karrierjének hihetetlen története, amelyet most először saját szavaival mesél el. Frampton Comes Alive című mono-mentális albuma három top húszas kislemezt szült, és megjelenésének évében nyolcmillió példányban kelt el (a mai napig több mint tizenhétmillió példányban), és 2020 januárjában beiktatták a Grammy Hall of Fame-be.

Frampton már fiatal korától kezdve a sztárság felé vezető úton haladt, először a Herd énekeseként és gitárosaként, majd -- Steve Marriott-tal együtt -- az egyik első szupergroup, a Humble Pie társalapítójaként. Frampton tagja volt a 60-as évek brit zenészeinek egy szűk kollektívájának, amely szoros kapcsolatban állt a Rolling Stones-szal, a Beatles-szel és a Who-val. Ez vezetett oda, hogy Frampton játszott George Harrison All Things Must Pass című szólólemezén, valamint Ringo Starr és Billy Preston is szerepelt Frampton saját szólólemezén. Huszonkét éves korára Frampton már szüntelenül turnézott, és új hangzásokat talált a talk box segítségével, ami a gitárját jellemző effekt lett.

Frampton megemlékezik David Bowie-val való tartós barátságáról. Iskolatársként nőttek fel, pályafutásuk során keresztezték egymást, és együtt játszottak a Glass Spider turnén, így kettejük között megingathatatlan kötelék alakult ki. Frampton lenyűgöző történeteket mesél Harry Nilssonnal, Stevie Wonderrel, B. B. Kinggel és a Pearl Jam tagjaival való közös munkájáról is. A Frampton Comes Alive című könyvében egyszerre mutatja be áldását és átkát, és megnyílik arról, hogy ő lett a címlapfiú, aki sosem akart lenni, hogy legyőzte a szubsztanciával való visszaélést, és hogy hogyan folytatta a zenélést és hogyan öntötte bele a szívét a zenébe egy gyulladásos izombetegség és a turnékról való visszavonulása ellenére.

Az elbeszélésébe beleszövődik kedvenc gitárjának, a Phenixnek a története, amelyről azt hitte, hogy 1980-ban egy tüzes repülőgép-szerencsétlenségben veszett el. De 2011-ben rejtélyes módon újra előkerült - a roncsok közül megmentve. Frampton itt mesél először teljes terjedelmében erről a valószínűtlen újraegyesülésről, és arról, hogy a csodás újbóli felbukkanás miért emblematikus az életében és karrierjében, mint a művész kvintesszenciája.