Dodge Rose

Olvasói vélemények

A Jack Cox által írt „Dodge Rose” kritikái vegyes érzéseket közvetítenek a könyvvel kapcsolatban. Míg egyes olvasók értékelik a szerző egyedi írói stílusát és leíró prózáját, sokan úgy találják, hogy az elbeszélés összefüggéstelen, túlságosan bonyolult és kihívást jelent, hogy a nem szokványos szerkezet és a felesleges történelmi részletek miatt nehezen követhető.

A könyv kiváló leíró prózával és egyedi elbeszélői stílussal rendelkezik. Szokatlan és eredeti debütálásnak tartják, és néhány olvasó vonzónak találja eltérő megközelítése miatt.

Az olvasók arról számolnak be, hogy az elbeszélés néha nem egyértelmű és szövevényes, a szokatlan írásjelek miatt pedig nehezen követhető. Sokan úgy érezték, hogy a túlzott történelmi információk és a jogi szakzsargon elvonja a figyelmet a történetről, ami egyeseket arra késztetett, hogy teljesen elhagyják a könyvet.

(3 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

Eliza Sydneybe utazik, hogy Dodge nagynénje hagyatékát intézze, és Maxine-t, egy eddig ismeretlen unokatestvért találja Dodge lakásában.

Amikor jogi bonyodalmak kisiklatják az örökségből való megélhetés tervét, a nők életét az ausztrál adójoggal való megbirkózásra tett abszurd kísérletek, valamint saját növekvő unalmuk és nyomoruk emésztik fel. Az évtized legmeghökkentőbb debütáló regénye, a Dodge Rose a köznyelvi beszéd ferde használatában Henry Greenre, a leltárak iránti szeretetében James Joyce-ra, a jog, a nagypénzügyek és a nemzeti mítoszok virtuóz kifigurázásában pedig William Gaddisre emlékeztet.