Értékelés:
Steve Earle könyvének kritikái széles körben pozitív fogadtatásban részesültek, kiemelve történetmesélő képességét és érzelmi mélységét. Az olvasók csodálatukat fejezik ki az eleven karakterek és a szívből jövő elbeszélések iránt, és Earle írói munkásságát a zenéjéhez hasonlítják. Ugyanakkor egyes történetek szerkezetével és tempójával kapcsolatban kritikák is elhangzanak.
Előnyök:⬤ Magával ragadó történetmesélés, amely megragadja a ritmust, a lelket és az érzelmeket.
⬤ Szívből jövő és őszinte írás, amely mélyen rezonál az olvasókra.
⬤ Összehasonlítások olyan irodalmi nagyságokkal, mint Steinbeck, amelyek bemutatják Earle irodalmi tehetségét.
⬤ Egyedülállóan kidolgozott karakterek, amelyekkel az olvasók azonosulni tudnak.
⬤ Az olvasás élvezete és a vágy, hogy ne tegyék le a könyvet.
⬤ Élénk képi világ és kapcsolat a valós élményekkel.
⬤ A Kindle verzióból hiányoznak az egyértelmű fejezetmegszakítások, ami megnehezíti a történetek újbóli átolvasását.
⬤ Néhány történet hosszú felépítésű, ami hirtelen véget ér.
⬤ Néha csalódást okoznak egyes történetek Earle dalaihoz képest.
⬤ Néhány történet kevésbé tűnik meggyőzőnek, ami az írás minőségének esetleges következetlenségéről árulkodik.
(36 olvasói vélemény alapján)
Doghouse Roses: Stories
Steve Earle mindent, amit tesz, intelligenciával, kreativitással, szenvedéllyel és tisztességgel tesz. A zenében ezek az erősségek Bruce Springsteenhez hasonlítják, rajongói lelkes rajongását és a média csodálatát váltották ki belőle. Earle pedig sok mindent csinál: énekes, dalszerző, producer, társadalmi aktivista, tanár..... Nemcsak olyan valaki, aki nagyszerű zenét csinál; olyan valaki, akiben hinni lehet. Első novelláskötete, a Doghouse Roses megjelenésével újabb okot ad arra, hogy higgyünk benne.
Earle történetei tükrözik az ember sokoldalúságát, a kemény küzdelmeket, a vereségeket és a végső győzelmeket, amelyeket három évtizedes pályafutása során átélt. A címadó történetben egy majdnem híres énekes zsigerien őszinte portréját tárja elénk, akinek életét és lelkét szinte teljesen felemésztette a drog. A „Billy the Kid” egy mese mindarról, ami Nashville-ben soha nem fog megtörténni, a „Wheeler County” pedig egy romantikus, kedves hangvételű történetet mesél el egy stopposról, aki évek óta egy texasi kisvárosban rekedt. Egy történet egy gyilkosság áldozatának férjéről szól, aki szemtanúja volt egy kivégzésnek, és egy olyan témával foglalkozik, amelyet Earle szenvedélyesen felkarolt szociális aktivistaként, egy történetciklus pedig „az amerikait”, egy kétes nemzetközi vándort, vietnami veteránt és időnként drogcsempészt mutat be - egy olyan karaktert, aki Earle alteregójának tekinthető, annak a személynek, aki lehetett volna, ha behívják katonának.
Earle a dalszerzők dalszerzője, és itt egy másik médiumba viszi írói tehetségét, mindazzal a kecsességgel, költőiséggel és mély érzéssel együtt, ami miatt zenéjét világszerte tisztelik.