Dogmák az irodalomban és irodalmi misszió: Szöveg, olvasó és kritika

Eredeti címe:

Dogmas in Literature and Literary Missionary: Text, Reader and Critique

Könyv tartalma:

Az irodalomnak van egy olyan aspektusa, amely magával rántja az olvasót, szokás szerint beletemetkezik az oldalaiba, és vakon magához köti. A vak ragaszkodás azokból a tényezőkből ered, amelyek hatékonyan meghatározzák az olvasók hitét. Az irodalomelméletek hasonlóképpen a vak ragaszkodás és a dogmatikus megközelítések generálását idézhetik elő. Ez a könyv a dogmák létezését vizsgálja az irodalomban és néhány kultikus szövegben és íróban, valamint azt, hogy az irodalmi dogmákat hogyan közvetítik a különböző közönségeknek küldetésként egyes irodalmi olvasók, szakértők és akadémikusok.

Általában a dogma leginkább a valláshoz kapcsolódó szó. Ebben a keretben Mathew Arnold "Dogma a vallásban és az irodalomban" című műve nagy jelentőséggel bír, ami a vallást illeti. Dogmák azonban minden területen léteznek, az irodalom sem kivétel ez alól. Virginia Woolf például elképesztő műveket írt, amelyekről kiderült, hogy közismertek. 1928-ban a Cambridge-i Egyetemen, ahol egykor nem engedték be a nőket, tartott egy előadást, amely az ünnepelt 'Egy saját szoba' (1929) alapjául szolgált. Roland Barthes 1967-es "La mort de l'auteur" ("A szerző halála") című esszéje egy másik olyan szöveg lehet, amely iránt egyes irodalmárok dogmatikus elkötelezettséget alakítottak ki.

A könyv amellett, hogy feltárja, hogyan talál helyet a dogma az irodalomban, azt is tárgyalja, hogy az irodalmi írók és olvasók gyakran akaratlanul is elfogadják az "irodalmi misszionáriusokat". Az irodalom dogmatikus elemeire és a dogmatizált irodalomelméletre és -kritikára összpontosítva, különböző szerzők kultikus művein keresztül, a könyv markáns és érdekes hozzájárulást nyújt az irodalomelmélethez és -kritikához, valamint az irodalmi olvasmányokhoz.