Domestique - Egy profi túrázó valós életének hullámvölgyei és hullámvölgyei

Olvasói vélemények

Charly Wegelius könyve a profi kerékpáros domestikusként való életről ad hiteles és őszinte képet. Miközben feltárja a kerékpárosok kihívásait és áldozatait, egyes olvasók szerint az írás színvonaltalan vagy túlságosan drámai. Sok kritikus nagyra értékelte az egyedi nézőpontot, amelyet a könyv a profi kerékpársportban gyakran alulreprezentált szerepekről nyújt.

Jól megírt és lebilincselő betekintés a profi kerékpárosok életébe, különösen a domesztikátus szemszögéből. Érzelmi mélységet foglal magában, rávilágít a sportág nehézségeire, és őszinte betekintést nyújt a kerékpárosok személyes és szakmai kihívásaiba.

Néhányan hiányosnak találták az írásmódot, és kritizálták az erős nyelvezetet. Néhány olvasó úgy érezte, hogy az elbeszélés túlzottan a személyes sérelmekre és racionalizálásokra összpontosít, nem pedig magára a sportra. Emellett a könyv egyes olvasók számára talán nem nyújt elég lezárást vagy meggyőző felismerést.

(414 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Domestique - The Real-life Ups and Downs of a Tour Pro

Könyv tartalma:

Figyelemre méltó igaz történet a profi kerékpársport kulisszái mögül. 11 évig voltam profi kerékpáros, a világ legkeményebb és legnagyobb versenyein versenyeztem.

A világ legjobb csapatainak keresett versenyzője voltam, jól fizetett élsportoló. De soha nem nyertem versenyt. Én voltam a bérelt segéd.

Amikor anyám 17 évesen kitett egy francia kisvárosban, tele voltam elhatározással, hogy profi kerékpáros leszek, de teljesen zöldfülű voltam.

A csapatfőnök füvének nyírásától kezdve minden amatőr versenyt megnyertem, amire beneveztem. Aztán profi lettem, és rájöttem, hogy utálom a felelősséget és a győzelem hajszolásával járó nyomást.

Ekkor lettem domestique. Megtanultam, hogy fogjam ezt a fájdalmat, és mindent beleadjak, amit csak tudok, mindezt valaki más győzelméért. Amikor jött a parancs, hogy tekerjek, a lehető legkeményebb ritmusban nyomultam ki, egyre gyorsabban és gyorsabban húztam a csoportot, amíg az egész testem fel nem üvöltött a fájdalomtól.

Volt olyan, hogy méterekkel a cél előtt a sorompóba kapaszkodva állva lovagoltam, miközben a vezető csoport elszáguldott mellettem. De pont ettől voltam olyan jó a munkámban. Ahogy a pályafutásom elindult, elkezdtem nézni az útvonalon sorakozó szurkolókat, akik hősként szurkoltak nekünk.

Csöpögött belőlük a kerékpározás iránti szenvedély, de nem tudhatták, milyen is ez valójában. Nem látták a borzalmas szállodákat, az őrült egókat, vagy az összes szart, ami a nagy elvárásokkal jár.

Hát, ez már csak ilyen.".