Don Catrin de La Fachenda

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 12 olvasói szavazat alapján történt.

Könyv tartalma:

Az 1819-ben befejezett és 1820-ban a cenzúra által jóváhagyott "Don Catrn de la Fachenda" volt Jos J. Fernndez de Lizardi utolsó regénye, és az egyetlen, amely 1832-ig, öt évvel a szerző halála után, kiadatlan maradt.

A regény első pillantásra -legalábbis erkölcsileg- nem tűnik kétségesnek: rossz szereplők halnak meg, a "catrinismo" szenzációsan elbukik, és a megmaradt igazságot a papság, a katonaság és a nemesség monopolizálja. Talán elkápráztatva attól a kanonizációs folyamattól, amelyen Fernndez de Lizardi a 19. század vége felé a liberális történetírás által átesett, a kritikusok hajlamosak úgy olvasni a "Don Catrn de la Fachenda"-t, mint a gyarmati rend képviselőjét, amelyet a feltörekvő mexikói nemzetnek el kell pusztítania ahhoz, hogy a haladást megállító elemektől megszabadulva haladjon a liberális modernizáció ígéretes korszaka felé.

A főhősben azonban annak a szorongásnak a jeleit is nyomon követhetjük, amelyet Lizardi egy olyan forradalom kialakulása miatt élt át, amely előbb-utóbb ráerőlteti azt, amit ő materialista és burzsoá társadalmi kódként érzékel. Valószínűleg ezért támaszkodik a regényben minden politikai várakozás azokra a megváltó karakterekre, akik részei annak a gyarmati apparátusnak, amelyet Lizardi mindenáron modernizálni látszik: Rousseau-t idéző lelkészek, a király és a törvény iránti hűségüket kinyilvánító katonatisztek, kreol-arisztokraták, akik nem vér szerinti, hanem erényeken alapuló nemességről beszélnek, és olyan írástudók, akik buzgón bíznak a vallás, az oktatás és a munka erejében.

A monarchikus-alkotmányos reformizmusnak is nevezhető Lizardi azt várja az ilyen kiváltságosoktól, hogy erőszak nélkül hajtsák végre azokat a politikai és társadalmi változásokat, amelyekre Új-Spanyolországban a 19. század elején szükség volt.

A "Don Catrn de la Fachenda"-ban megjelenő diskurzusok összecsapásának eredményei távolról sem állnak összhangban Lizardi forradalmár és liberális szemléletével, inkább megerősíteni látszanak a szerző nosztalgiáját egy olyan gyarmati rend iránt, amelyben az örök igazság, a becsület és a tekintély az egyház, a hadsereg és a nemesség bástyáiként érvényesül. A jelen kiadásban Mara Eugenia Mudrovcic vállalkozik Lizardi utolsó regényének elemzésére, valamint olyan jegyzetekkel szolgál, amelyek megkönnyítik egy olyan szöveg mélyebb megértését, amely bár szórakoztató, mégis összetett és ellentmondásos.