Don't Mean Nothing

Olvasói vélemények

Susan O'Neill „Don't Mean Nothing” című novellagyűjteménye egy női ápolónő szemszögéből mutatja be a vietnami háborút. A kritikusok dicsérik a mesteri történetmesélést és az elbeszélések érzelmi mélységét, amelyek a humor és a háborús tapasztalatok kemény valósága között egyensúlyoznak. Néhány olvasó azonban kifogásolja a vulgaritást és a tematikus tartalmakat, amelyek csökkentik az élvezetet. Összességében a könyv elismerést kap megrendítő meglátásaiért és irodalmi kézügyességéért, bár nem minden olvasó találja magával ragadónak.

Mesteri történetmesélés, gyönyörűen megírt, lenyűgöző érzelmi mélység, egyedülálló női nézőpont a vietnami háborúról, pátosszal átszőtt humoros pillanatok és erős jellemfejlődés.

Következetlen hangvétel, némi vulgáris tartalommal, nem biztos, hogy tetszeni fog azoknak az olvasóknak, akik nem kedvelik az explicit témákat, egyesek nehezen tudták fenntartani a figyelmet, és eltérhet a hagyományos novellaszerkezettől.

(28 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

Ebben a debütáló szépirodalmi gyűjteményben - az első olyan ápolónő tollából, aki Viet Namban szolgált - Susan O'Neill női szemszögből nyújt bepillantást a háborúba.

Ezek a történetek olyan nőkről és férfiakról szólnak, akik 1969-ben és 1970-ben három harci kórházban szolgáltak. Összefüggnek egymással, egyszeri "sztárok" és visszatérő szereplők népesítik be őket, és egyaránt foglalkoznak a háborús mindennapok apró részleteivel és nagyobb, átfogóbb témákkal - szerelem és veszteség, hit és kétségbeesés, erkölcs, hiábavalóság, katonai sajátosság, varázslat és a háború sajátos poklában eltöltött egy év lelki áraival.

A történetek tisztán fiktívek, mégis lazán a szerző tapasztalatain alapulnak, és éppoly bőkezűen vannak megspékelve fekete humorral, mint pátosszal.