Don't Say a Thing: A Predator, a Pursuit, and the Women Who Persevered (Ne mondj semmit: Egy ragadozó, egy hajsza és a nők, akik kitartottak)

Olvasói vélemények

Tamara Leitner „Don't Say a Thing” (Ne mondj semmit) című könyve ötvözi az igaz krimit a személyes memoárokkal, részletesen bemutatva egy sorozatos nemi erőszaktevő elleni hosszú távú nyomozást, miközben saját, kihívásokkal teli kapcsolatait is feltárja. A könyv az áldozatok iránti mély empátiája és az igazságszolgáltatási rendszer hiányosságaira vonatkozó megjegyzései miatt figyelemre méltó. Míg sok kritikus dicsérte az érzelmi mélységet és a lebilincselő történetmesélést, néhányan a kettős elbeszélést kissé szétesőnek és az általános szerkezetet időnként zavarosnak találták.

⬤ Lenyűgöző és magával ragadó történetmesélés
⬤ mély empátia az áldozatok iránt
⬤ erős oknyomozó újságírás
⬤ fontos üzeneteket közvetít a nők biztonságáról
⬤ érzelmileg rezonáló
⬤ inspiráló témák a rugalmasságról és a gyógyulásról.

⬤ Széteső elbeszélésszerkezet
⬤ időnként zavaró a sok szereplő és idősík
⬤ túl hosszú vagy ismétlődő lehet
⬤ a személyes történetek néhány olvasó számára elvonhatják a figyelmet a fő bűnügyi elbeszélésről
⬤ néhányan úgy találták, hogy a szerző személyes története nem eléggé kidolgozott vagy nem megfelelően feltárt.

(157 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Don't Say a Thing: A Predator, a Pursuit, and the Women Who Persevered

Könyv tartalma:

Egy Emmy-díjas újságírónő erőteljes, igaz bűnügyi memoárjában egy évtizedek óta tartó bűncselekmény-sorozat lezárását és a saját személyes démonaitól való megszabadulást keresi.

1999 áprilisában Tamara Leitner riporter arra ébredt, hogy arizonai lakása előtt aktív bűnügyi helyszín van. Szomszédját szexuálisan bántalmazta egy férfi, akit később Claude Dean Hull II-ként azonosítottak, egy sorozatos nemi erőszaktevőként, aki évtizedekig menekült az igazságszolgáltatás elől. Új személyazonosság. Új államok. Új áldozatok - több mint száz gyanúsított országszerte, és több ezren váltak számtalan módon áldozattá. Tamara húszéves kényszere kezdődött, hogy kövesse a nyomozást.

Meg kellett kérdőjeleznie egy csődöt mondott rendszert. Meg kellett ismernie azokat a nőket, akiknek az élete visszavonhatatlanul megváltozott. És szembe kellett néznie a Hull és a bűntettei iránti megszállottságának gyökerével.

Azáltal, hogy interjúkat készített, összebarátkozott Hull túlélőivel, és mélyen összekapcsolódott velük, Tamara egy egyedülálló, igaz bűnügyi elbeszélést alkotott. Nemcsak az igazságszolgáltatási rendszer küzdelmeit tárja fel a szexuális erőszak áldozatainak megsegítésében, hanem azt is feltárja, hogy ezek a rugalmas nők - és maga Tamara is - hogyan igyekeztek visszanyerni erejüket a kitörölhetetlen trauma után.