Értékelés:
A Dorothy viharos tava Dorothy, egy kiváltságos nő élményeit meséli el, aki az 1930-as években a kanadai vadonban él egy vadregényes életet. A levelekből és naplókból származó elbeszélés rávilágít a túlélés, a közösségépítés és a nehézségek közepette az öröm megtalálásának útjára. A könyv szemléletesen ábrázolja a vidéki életet, bemutatva Dorothy fejlődését a kezdőből az élet apró örömeit ünneplő, rugalmas nővé válás útján.
Előnyök:⬤ Az 1930-as évek vidéki életének szemléletes ábrázolása, amely az olvasót egy úttörő család élményeibe vezeti be.
⬤ Elragadó írói stílus, amely magával ragadja és magával ragadja az olvasót.
⬤ Pozitív szemlélet és bölcsesség tükröződik Dorothy tapasztalataiban, hangsúlyozva az ellenálló képességet és a közösségépítést.
⬤ Inspirálóan mutatja be egy nő útját a kiváltságoktól a vadonban való élet kihívásainak elfogadásáig.
⬤ Egyes olvasók úgy érzik, hogy a természetközeli élet nehézségei le vannak bagatellizálva.
⬤ Kevés utalás a nagy gazdasági világválság tágabb kontextusára, ami nem biztos, hogy a történelmi mélységeket keresők számára megfelelő.
(5 olvasói vélemény alapján)
Dorothy's Stormy Lake: From the Journal of Dorothy Brown. Years 1930 Through 1932
Az 1898-ban Angliában született Dorothy Douglas tizenéves korában vándorolt ki az Egyesült Államokba, és a Berkeley-i Kaliforniai Egyetemen Summa Cum Laude minősítéssel diplomázott. Ezután Belgiumban művészetet tanult, a Fülöp-szigeteken tanított, és beutazta a világot.
Miután megszerezte mesterdiplomáját, Dorothy a következő években szociális munkásként dolgozott San Francisco környékén. Itt ismerkedett meg apámmal, Bob Graham Brownnal, aki 1920-ban vándorolt ki Angliából Kanadába. Dorothy hosszú udvarlás után 1930-ban San Franciscóban feleségül ment Bobhoz, és a Brit Columbiában található Kootenay Lake-be költöztek, ahol Bob birtokot vásárolt.
Dorothy kiváltságos és kifinomult élete rosszul készítette fel a vidéki élet nehézségeire egy ritkán lakott, letűnt bányászvidéken, ahol egy kis pataktól függött az áram és a víz. Az egyetlen közlekedési eszközük egy kis csónak volt egy nagyon nagy és viharos tavon.
Dorothy férje iránti mélységes szeretete, pozitív hozzáállása és tanulási vágya kárpótolta a háztartási tapasztalat hiányát, és lelkesedéssel és gyors észjárással fogadta az új élet kihívásait. Anyám részletes levelekben mesélt arról, hogyan tanult meg főzni, foltozni és a túléléshez szükséges napi teendők tucatjait elvégezni.
Leírta a tó körül élő különleges és néha különc embereket, és elárulta, hogy időnként magányosnak érezte magát, mint az elszigetelt területen való élet velejáróját. Dorothy minden egyes leveléből megőrizte a másolatot, és ezek a másolatok tartalmazzák színes, éleslátó és személyes feljegyzéseit az erdei életről.