Down and Out in the Great Depression: Levelek az elfelejtett embertől

Olvasói vélemények

A könyv az elnöknek a nagy gazdasági világválság idején írt személyes levelek gyűjteménye, amely mély, érzelmes betekintést nyújt a különböző hátterű emberek küzdelmeibe. Miközben erőteljes képet nyújt a korszakról, érzelmileg intenzív lehet, és az olvasónak alaposan meg kell emésztenie.

⬤ Erőteljes, elgondolkodtató betekintést nyújt a nagy gazdasági világválságba.
⬤ Személyes kapcsolatokat teremt az átlagemberek küzdelmeivel, és ezzel fokozza a történelmi megértést.
⬤ A levelek sokféle hangot és nézőpontot tartalmaznak.
⬤ Nagyszerű forrásként szolgál az oktatásban.
⬤ A gyűjtemény a puszta statisztikákon túl életre kelti a történelmi eseményeket.

⬤ A téma érzelmileg súlyos lehet, ami megnehezíti a nagy részek olvasását.
⬤ Hiányoznak az 1937 után keltezett levelek, így a depresszió hatásának folytatása hiányzik.
⬤ Egyes olvasók inkább tankönyvnek találták alkalmasabbnak, mint alkalmi olvasmánynak.

(13 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Down and Out in the Great Depression: Letters from the Forgotten Man

Könyv tartalma:

A "Down and Out in the Great Depression" egy megható, leleplező levélgyűjtemény, amely azoknak az elfeledett férfiaknak, nőknek és gyerekeknek a leveleit tartalmazza, akik az amerikai történelem egyik legnagyobb nehézségekkel teli időszakát élték át. Robert McElvaine mintegy 15 000 kormányzati és magánforrásból származó levelet átvizsgálva közel 200 olyan közleményt válogatott ki, amelyek a legjobban mutatják be a hétköznapi emberek problémáit, gondolatait és érzelmeit ebben az időszakban.

Ellentétben a depressziós élet "alulról felfelé" történő áttekintésével, amely a több évtizeddel később rögzített visszaemlékezésekre támaszkodik, ez a könyv a harmincas évek embereinek mindennapi gyötrelmeit örökíti meg. Közvetlen kapcsolatba hozza az olvasót a depresszió áldozataival, megidézve az érzést, milyen volt átélni ezt a katasztrófát.

Franklin D. Roosevelt beiktatását követően mind a Fehér Házba érkező levelek száma, mind a szegényektől érkező levelek aránya példátlan volt. A napi közlések átlagos száma 5000 és 8000 közé ugrott, és ez a tendencia a Rosevelt-kormányzat egész ideje alatt folytatódott. Az ilyen levelek megválaszolásával foglalkozó Fehér Házi személyzet - amelyek többsége Roosevelt FDR-nek, Eleanor Rooseveltnek vagy Harry Hopkinsnak szólt - gyorsan egy emberről ötvenre nőtt.

Főleg a rádióbeszélgetései miatt sokan úgy érezték, hogy személyesen ismerik az elnököt, és megbízhatnak benne. Úgy tekintettek a Rooseveltekre, mint szülői figurákra, akik vigaszt, segítséget és védelmet nyújtottak. Roosevelt maga is nagyra értékelte a leveleket, mivel úgy tekintett rájuk, mint a közhangulat felmérésének módjára. A levélírók számos különböző csoportból érkeztek - középosztálybeliek, feketék, vidéki lakosok, idősek és gyerekek. Leveleikben a depresszióra adott érzelmi reakciók - kétségbeesés, cinizmus és düh -, valamint az enyhítéssel kapcsolatos attitűdök jelennek meg.

McElvaine terjedelmes bevezetőjében megteremti a levelek színterét, tárgyalja jelentőségüket és a belőlük kirajzolódó néhány témát. Az eredeti helyesírás, szintaxis, nyelvtan és nagybetűs írásmód megőrzésével teljes ízüket adja vissza.

A gazdasági válság sokkal több volt, mint gazdasági összeomlás. Amerikaiak tízmillióinak életében volt a legfontosabb személyes esemény. McElvaine megmutatja, hogy a közhiedelemmel ellentétben sok szenvedő nem volt a történelem passzív áldozata. Inkább - mondja - "színészek és bizonyos mértékig drámaírók, producerek és rendezők is voltak", akik aktív szerepet vállaltak abban, hogy megpróbálták kezelni a helyzetüket és megoldani a problémáikat.

A huszonöt éves jubileumi kiadáshoz McElvaine új előszót írt a könyv történetéről, a depresszió történetírására gyakorolt hatásáról és mai napig tartó jelentőségéről.

A Down and Out in the Great Depression megható, leleplező gyűjteménye azoknak az elfeledett férfiaknak, nőknek és gyerekeknek a leveleiből, akik az amerikai történelem egyik legnagyobb nehézségekkel teli időszakát élték át. Főként rádióbeszélgetéseinek köszönhetően ezrek érezték úgy, hogy személyesen ismerik Franklin Roosevelt elnököt, és bízhatnak benne gondjaikról. Robert McElvaine mintegy 15 000 kormányzati és magánforrásból származó levelet átvizsgálva közel 200 példát válogatott össze, amelyek a legjobban mutatják be az átlagemberek problémáit, gondolatait és érzelmeit ebben az időszakban. A huszonöt éves jubileumi kiadáshoz McElvaine új előszót fűz, amelyben elmeséli a könyv történetét, a depresszió történetírására gyakorolt hatását, valamint a könyv mai napig tartó jelentőségét.