Olvasói vélemények
Összegzés:Leonora Carrington memoárjairól szóló kritikák kiemelik a lebilincselő és bensőséges elbeszélői stílust, amelyet a tényszerűség és a szürrealizmus keveredése jellemez. Sok olvasó értékeli a Carrington életébe való betekintést és a mentális betegséggel kapcsolatos tapasztalatainak érzelmi mélységét. Egyesek azonban a beszámolót összefüggéstelennek és kevésbé magával ragadónak találják a műfaj más műveihez képest.
Előnyök:Lenyűgöző elbeszélői stílus, intim és nyers hangvétel, lenyűgöző betekintés Carrington életébe, releváns a mentális egészség és a szürrealizmus iránt érdeklődő olvasók számára, gyönyörű és álomszerű próza, értékes hozzájárulás egy művész nézőpontjának megértéséhez.
Hátrányok:Összefüggéstelen és nehezen követhető történet, egyesek túlzottnak érezték a bevezetőt, vegyes érzések a memoár mélységét illetően más művekhez képest, egyesek kevésbé találták lebilincselőnek a vártnál.
(18 olvasói vélemény alapján)
Könyv tartalma:
A szürrealizmus egyik legmeggyőzőbb alakjának lenyűgöző memoárja, és a szürrealizmus egyik legmeggyőzőbb figurájának zsenialitásának és őrületének felejthetetlen ábrázolása.
1937-ben Leonora Carrington - aki később a huszadik század egyik legnagyobb furcsa, riasztó és vad festőjévé vált - tizenkilenc éves londoni művésznövendék volt, gyönyörű és megalkuvás nélkül lázadó. Egy vacsorapartin találkozott Max Ernst festőművésszel. Ők ketten egymásba szerettek, és hamarosan elutaztak, hogy együtt éljenek és fessenek egy provence-i parasztházban.
1940-ben a megszálló német hadsereg letartóztatta Ernstet, és koncentrációs táborba küldte. Carrington pszichotikus törést szenvedett. Órákon át sírt. A gyomra "a föld tükre" lett - az ellenséges univerzum minden világának -, és kényszeres hányással próbálta megtisztítani a rosszat. Amikor a németek közeledtek Dél-Franciaországhoz, egy barátja rábeszélte Carringtont, hogy meneküljön Spanyolországba. Szembenézve "a robotok, a gondolkodás nélküli, hús nélküli lények" közeledtével, bepakolt egy bőröndöt, amelyen egy sárgaréz táblán a Kinyilatkoztatás szó szerepelt.
Ez csak a kezdete volt annak az őrületbe vezető útnak, amelynek a vége az lett, hogy Carringtont egy elmegyógyintézetbe zárták, ahol nemcsak saját szörnyű képzelgései, hanem orvosa szadista kezelési módszere is elhatalmasodott rajta. A Down Below-ban megdöbbentő, szinte személytelen pontossággal és az önsajnálat legkisebb jele nélkül írja le megpróbáltatásait - amelyekben a gyötrelmes és a csodálatos egyaránt keveredett -. Daniel Paul Schreber Memoirs of My Nervous Illness (Idegbetegségem emlékiratai) című művéhez hasonlóan a Down Below is az őrület hallucinációs logikáját hozza elénk.
