Dr. Space Junk vs. the Universe: A régészet és a jövő

Olvasói vélemények

A könyv az űrrégészet izgalmas felfedezését nyújtja, kapcsolatot teremtve a földi és az űrben folytatott emberi gyakorlatok között. Kitér az etikai megfontolásokra és az emberiség űrbeli jelenlétének lehetséges jövőjére.

A könyv informatív és elgondolkodtató, a szerző saját tapasztalataiból kiindulva egyedülálló perspektívát nyújt. Az űrbeli fenntarthatósággal és régészettel kapcsolatos számos érdekes témát tárgyal. Az írói stílus közérthető és élvezetes, ami az összetett témákat is könnyebben érthetővé teszi. Az olvasók hasznát veszik annak, hogy érdekes tényeket tudhatnak meg, és szélesebb perspektívát kapnak az űrrel kapcsolatban.

Az írásmód az antropológiai könyvekhez hasonló, ami nem biztos, hogy minden olvasónak tetszik. Egyesek talán kevésbé találják relevánsnak az aborigin közösségekkel való kapcsolatot, ha inkább a hagyományos űrkutatási elbeszéléseket részesítik előnyben.

(4 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Dr. Space Junk vs. the Universe: Archaeology and the Future

Könyv tartalma:

Egy úttörő űrarcheológus az űrben és a Földön hátrahagyott tárgyi emlékeket vizsgálja, a holdporon át Elon Musk piros sportkocsijáig.

Alice Gorman űrrégész: az emberiség és az űr találkozásának tárgyi emlékeit vizsgálja. Ezek a Földön és az űrben hátrahagyott tárgyak lehetnek hatalmasak (halott műholdak örökös pályán) vagy aprók (eldobott zipzárak egy használaton kívüli űrantenna körül). Lehetnek merészek (egy amerikai zászló a Holdon) vagy reményt keltőek (a Földről a mélyűrbe küldött üzenetek). Érdekes kérdéseket vetnek fel: Miért érezte Elon Musk késztetést arra, hogy egy piros Teslát küldjön az űrbe? Mi a magyarázata a több rakéta témájú játszótérnek, amelyet az oroszok Szputnyik-indítása után építettek? Gorman - akit csak "Dr. Űrszemét" néven emlegetnek - a Naprendszeren és azon túl is végigvezeti az olvasókat, űrbeli tárgyakat, történelmi felfedezéseket, sőt, alkalmanként még koktélrecepteket is felhasználva, hogy kiderítse, miként adunk értelmet az űrnek.

Gorman magával ragadóan és olvasmányosan mesél (nem űrkutatási) régészként szerzett múltjáról, és arról, hogyan kezdett el érdeklődni az űrleletek iránt. Megmutatja nekünk saját űrszemetét: a Skylab, a NASA 1979-ben Nyugat-Ausztráliában lezuhant űrhajójának üzemanyagtartály-szigetelésének egy darabját. Elmagyarázza, hogy az űrverseny hagyományos szemlélete, miszerint "a fehér, férfi amerikai űrhajósok győzelme" nem tűnik megfelelőnek; azt mondja, hogy ami igazán érdekli, az az, hogy a hétköznapi emberek hogyan viszonyulnak az űrhöz. Egy régész számára a múltból származó tárgyak azért jelentősek, mert emlékeztetnek minket arra, hogy mihez akarunk ragaszkodni a jövőben.