Maria Caltabiano versei évekig tartó töprengéseinek és életéről való elmélkedéseinek eredményei, miután férjét rákbetegség miatt elveszítette. Olyan pillanatokat festenek meg, amelyek belekapaszkodtak és kifejezésért könyörögtek.
Legtöbbjük a veszteséget és a gyászt kísérő szomorúságot és önvizsgálatot próbálja feldolgozni. De olyan gyógyulási folyamatot is ábrázolnak, amely új perspektívát kényszerít ki, amikor az ember elindul egy ismeretlen úton: a félelmeket, a bűntudatot, az örömöket.
A természet mint tanító és vigaszforrás kiemelt szerepet játszik. Egy szentély, távol a zaklatott világtól, legyen az a belső világ vagy a politika, a vallás és az emberi kapcsolatok külső világa.