Ahogy felébredek, a világok összeütköznek, egymásba olvadnak. A valóság átadja helyét az alternatíváknak, az egyik elbeszélés véget ér.
Egy másik kezdődik. Alvás.
Az álmok hátrahagyva, átadva helyüket az ébrenléti álmoknak. A valóság átadja helyét a szürreálisnak, a történet egy másik formában. Ébrenlét közben nem vagyok biztos benne, hol vagyok, világokon belül és világok között élek. Még nem koncentrálok és bizonytalan vagyok.
Mégis ébren vagyok. Vajon az egész csak egy? Ugyanaz a történet? Amikor ébren vagyok.
Honnan fogom tudni, hogy mikor vagyok ébren? Ez a valóság vagy az? Tudok-e lapozni, égetni egy új korszakot? A világ egyszerre tűnik logikusnak és irracionálisnak. A valóságosnak és a valótlannak, a racionálisnak és az irracionálisnak ez az egyidejű keveredése egészen különös érzést kelt, és hátborzongató kétértelműséget idéz. Az álmok mintha meglazítanák a pszichológiai gyeplőt, amely egész nap feszes marad. Az alvó elme agyának kémiai összetétele eltér az éber elme agyának kémiai összetételétől, ami részben magyarázatot adhat a megjelenő furcsa és rejtélyes szimbólumok némelyikére. Mennyire törékeny ez a különbség az áloméleten és az ébrenléten belül? Sokan feltették már a kérdést, hogy vajon mindannyian egy álomvilágban élünk-e, ahol a tudattalan titokban diktálja minden gondolatunkat? Alszunk vagy ébren vagyunk? Muszáj az egyiknek vagy a másiknak lennie? Valóban különálló állapotok ezek? A kétértelműség teszi lehetővé, hogy az ember egyetlen dolog, esemény vagy élmény számos értelmezésén töprengjen, állandóan váltakozó gondolkodási állapotoktól lenyűgözve.