Dresden: Egy túlélő története, 1945 februárja

Olvasói vélemények

A könyv a második világháború idején Drezda bombázásáról szóló, első kézből származó, lenyűgöző beszámoló, amelyet Victor Gregg, egy 93 éves túlélő mesél el. Bár a történetmesélés lebilincselő, a leírások pedig szemléletesek, sok kritikus megjegyezte a könyv rövidségét, amely inkább hasonlít egy hosszú cikkre, mint egy teljes könyvre. Az elbeszélés hatékonyan közvetíti a háború borzalmait, és fontos történelmi emlékként szolgál, ugyanakkor szenved a szerkesztési hibáktól, például a nyelvtani hibáktól. Összességében dicséretes az érzelmi hatása és történelmi jelentősége miatt, rövidsége ellenére.

⬤ Lenyűgöző és magával ragadó történetmesélés
⬤ élénk és szemléletes próza
⬤ erőteljes beszámoló első kézből a drezdai bombázásról
⬤ fontos történelmi perspektíva
⬤ érzelmes és kísértő emlékeket közvetít
⬤ alkalmas a hadtörténelem iránt érdeklődő olvasók számára.

⬤ Nagyon rövid terjedelem (inkább egy hosszú cikkhez hasonlít)
⬤ gyenge szerkesztés nyelvtani hibákkal
⬤ átfogó történelmi kontextus vagy háttérinformációk hiánya
⬤ egyesek számára nehezen olvashatóak az erőszak leírásai.

(401 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Dresden: A Survivor's Story, February 1945

Könyv tartalma:

„Victor Gregg a háborús nemzedék legkiemelkedőbb szószólója” Dan Snow

Az Ötös számú vágóhídban Kurt Vonnegut fiktív módon elmesélte 1945-ös drezdai hadifogságban töltött idejét. Vonnegutot egy pincében tartották fogva, miközben a tűzvihar tombolt a városban, ártatlan életek generációit pusztítva el. Victor Gregg a föld felett maradt a tűzbombázás alatt. Ez az ő hiteles szemtanúi beszámolója arról az 1945. februári hétről.

Gregg már a Lövészdandár tapasztalt katonája volt, 1944-ben csatlakozott a 10. ejtőernyős ezredhez. Arnhemnél fogságba esett, ahol önként jelentkezett, hogy inkább munkatáborba küldjék, minthogy egy újabb arctalan szám legyen a hatalmas hadifogolytáborokban. Két sikertelen szökési kísérlettel a háta mögött Gregg-et végül elfogták egy gyár szabotálásán, és Drezdába küldték kivégzésre.

Mielőtt Gregget kivégezhették volna, a brit Királyi Légierő és az Egyesült Államok hadseregének légiereje 1945 februárjában két nap alatt négy légitámadás során több mint 3900 tonna robbanó- és gyújtóbombát dobott le Drezdára. A keletkezett tűzvihar hat négyzetmérföldnyi területet pusztított el a városközpontból. A becslések szerint 25 000 ember, főként civilek haltak meg. A háború utáni vita arról, hogy a támadások indokoltak voltak-e vagy sem, oda vezetett, hogy a bombázás a második világháború egyik erkölcsi kérdésévé vált.

Gregg első kézből származó, személyes és ütős elbeszélésében leírja a drezdai bombázás traumáját és vérengzését. A támadás után öt napot töltött azzal, hogy segítsen helyreállítani a várost, ahol ártatlan civilek ezrei haltak meg a tűzviharban, a föld alatt, emberi kemencékben rekedve. Amikor a rend helyreállt, az élete ismét veszélybe került, ezért keletre menekült, és a háború utolsó heteit az oroszoknál töltötte.