Értékelés:

Megan Falley „Drive Here and Devastate Me” című verseskötetét lenyűgözőnek, átélhetőnek és mélyen hatónak nevezték. A kritikusok kiemelik, hogy képes erős érzelmeket kiváltani, erőt adni, és rezonálni a queer identitásra. Sokan úgy találták, hogy ez egy terápiás utazás, amely keveri a humort a meghatóval, és tisztán érzékelteti az összetett érzéseket. A könyvet gyönyörű képi világa és erőteljes témái miatt dicsérik, ami az olvasók, különösen a queer közösségen belüli olvasók kedvencévé teszi.
Előnyök:A költészet érzelmes, átélhető és erőt adó; különösen a queer és femme identitásokhoz rezonál. A recenzensek nagyra értékelik az élénk képeket és az erős témákat, megjegyezve, hogy nevetést, könnyeket és mély kapcsolatot idéz elő a személyes tapasztalatokkal. Sokan úgy találják, hogy a kötet megváltoztatja az életüket, és nagyon ajánlják, gyakran több példányt is vásárolnak belőle, hogy másoknak ajándékozzák.
Hátrányok:Bár a vélemények túlnyomórészt pozitívak, egyes kritikák utalnak a könyv intenzív érzelmi hatására, és azt sugallják, hogy egyes olvasók számára megrázó vagy nyomasztó lehet. Jelentős kritikákat nem említenek, de néhányan arra utalnak, hogy a könyv talán nem tetszik azoknak, akik jellemzően nem olvasnak verseket.
(19 olvasói vélemény alapján)
Megan Falley várva várt negyedik verseskötete őszinteségével sokkol: akár igényes szellemességgel, akár buja lírai képekkel.
Egyértelmű, hogy a szerzőnő őrülten szerelmes, nemcsak a partnerébe, akinek sajátos és fülledt verseket egyaránt ír, hanem szerelmes a nyelvbe, szerelmes a queernessbe, szerelmes a szégyen politikájának csődöt mondó terápiás folyamatba. Ezek a versek a fegyveres erőszakkal, a mérgező maszkulinitással, az LMBTQ* küzdelmekkel, az öngyilkossággal és a női testek elnyomásával foglalkoznak, miközben olyan eleven vadságot őriznek, amit a nyelvnek fáj hangosan kimondani. A legjobban a lélegzetelállító utolsó sorairól és a téged elborító igazságokról ismert Drive Here and Devastate Me „lemond arról a lehetőségről, hogy találkozz azzal, aki lehettél volna, és sajnáld azt, aki lettél”.
Queer, feminista szerelmes versek a testhez, a szeretőhöz és az énhez.