Olvasói vélemények
Összegzés:Stefanie Wilder-Taylor „Drunk-ish” című könyve pozitív és negatív kritikákat egyaránt kapott. Sok olvasó értékeli humorát és átélhetőségét, különösen az alkohollal és a józansággal kapcsolatos kérdéseket illetően. A szerző ügyesen ötvözi a komoly témákat a komikus elemekkel, így a könyv lebilincselő olvasmány azok számára, akiknek változó a kapcsolatuk az alkohollal. Néhány kritikus azonban úgy találta, hogy az anyaság és a személyes küzdelmek középpontba állítása zavaró, mivel szerintük elvonja a figyelmet az alkohollal kapcsolatos fő üzenetről.
Előnyök:⬤ Egy nehéz téma őszinte és bátor feltárása.
⬤ Humoros írásmód, amely az olvasókkal is megérteti magát.
⬤ Átélhető tapasztalatok mind a józanok, mind az alkoholfogyasztásra kíváncsiak számára.
⬤ Érinti a függőséggel és a tagadással kapcsolatos valós életbeli küzdelmeket.
⬤ Magával ragadó történetmesélés, amely szórakoztatja az olvasókat.
Hátrányok:⬤ Egyesek szerint a hangoskönyv-verzió nem volt megfelelő minőségű.
⬤ Néhány olvasó úgy érezte, hogy az anyaságra való összpontosítás túlságosan is hangsúlyos, és elvonja a figyelmet a fő témától.
⬤ Néhány kritika megemlítette, hogy az olvasó túlságosan magába fordult, vagy hiányolta a megvalósítható tanácsokat.
⬤ Néhány olvasó nehezen tudta magát lekötni, és úgy érezte, hogy a könyv nem felel meg az elvárásainak.
(69 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Drunk-Ish: A Memoir of Loving and Leaving Alcohol
Könyv tartalma:
A Sippy Cups Are Not for Chardonnay című könyv szerzőjétől, amely egy vidáman őszinte és üdítően őszinte beszámoló Stefanie Wilder-Taylor útjáról, amelynek során végleg szakított az alkohollal.
Amikor Stefanie Wilder-Taylor anya lett, életerősítőnek érezte, hogy más anyukákkal egy ital mellett beszélgethet, vagy egy stresszes nap végén élvezhet egy pohár bort. A gimnáziumi szeszesitaloktól kezdve a stand-up komédiás korszakában a tequilán át a fiatal anyaságban a bolti borig, az alkohol volt az a fűszer, amely szinte bármilyen tevékenységnek több ízt adhatott. Egy ital azonnal elvette az élét, és még a legnehezebb ellenfelet is (legyen az egy kemény közönség a komédiaklubban vagy egy ítélkező szülői munkaközösségi anyuka) nem csak elviselhetővé, hanem szórakoztatóvá tette.
Ahogy telnek az évek, Stefanie azon tűnődik, vajon az ő kapcsolata az alkohollal különbözik-e másokétól. Vajon mindenki más is ilyen nehezen küzd a mértékletességgel? Egyáltalán, szabad-e nézni a The Bachelor-t egy pohár fehérbor nélkül?
Miután egy életen át küzdött azzal a kérdéssel, hogy vajon "igazi" alkoholista-e vagy sem, egy este Stefanie közel kerül ahhoz, hogy mindent elveszítsen. Csodával határos módon sértetlenül úgy dönt, hogy nem kell egészen a sztereotipikus mélypontig lemerülnie, mielőtt úgy dönt, hogy abbahagyja az ivást; ha a józanság javít az életén, az elég jó ok a leszokásra. Stefanie memoárja gyengéd és vicces búcsúlevél egy szeretett, de mérgező barátnak.
