Dühöngés zárt ajtók mögött

Eredeti címe:

Rage Behind Closed Doors

Könyv tartalma:

Amber Moon, önéletrajzát a legfiatalabb kétéves korától kezdi a különböző visszaélésekről, amelyeket felnőttként elszenvedett, a kamaszkorán keresztül a tinédzserkoráig. A regény során kifejti azokat a cselekedeteket és érzelmeket, amelyekkel legyőzte a bántalmazását, abban a reményben, hogy másoknak is segíthet.

Egy szép nap. Csak 4 éves voltam. A bátyám, Tim és én egész héten otthon voltunk apámmal, míg anya a kórházban dolgozott, ahol betegeket ápolt. Ő egy LPN. Reggeli után apám kijött hátra, és azt mondta, hogy ma a "jégkamrába" megyünk horgászni Robval, és be kell mennünk, hogy felkészüljünk.

Ó, hogy emlékszem, hogy a bátyám mennyire boldog volt. Én... pánikba estem. Mivel tudtam, hogy ez a nap az ivás és a kínzás napja lesz, mint mindig, amikor apám és a barátja együtt vannak. Eljutottunk a horgászhely süllyesztőjéhez, hátul volt egy csomó fa mögött. A mai napig emlékszem a szagára és arra, hogy milyen koszos volt. Sokszor elgondolkodtam azon, hogy miért ettük meg a halat arról a helyről. A víz mindig tele volt szeméttel. Igen, hűtőszekrények is. Mégis mindenki ott horgászott Hornellben.

Apám felállította a horgászbotokat a parton, és azt mondta, hogy üljek le a földre, hogy nem vagyok elég jó ahhoz, hogy székre üljek, azokat csak férfiak használják. Ahogy néztem, apám, Rob és a bátyám mind leültek egy-egy székre. Én leültem egy halom sáros füves foltra, amiben szemét volt. Apám sírva arcon csapott, és megkérdezte: "Kérsz még egyet? " Miközben a kezét a feje fölé emelte. Összegömbölyítettem a lábaimat, és szorosan a mellkasomhoz szorítottam őket, remélve, hogy nem kapok újabb ütést. Ehelyett elővette a Polaroidját a teherautó hátsó üléséről, és készített egy képet. Miközben azt kiabálja, hogy "Gyere csak, te kis punci".