Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 3 olvasói szavazat alapján történt.
Amikor elhagytam Havannát, hogy Ábrahám fiaként teljesítsem hivatásomat, más szemmel láthattam a várost a rejtélyes kőfalakkal.
Nosztalgiával, de ugyanakkor szeretettel is tekintettem a múltra, mint amikor a kertész levágja a legszebb rózsát, vagy elnevez egy virágot. Egy másik égbolt alatt szerettem volna minden este érezni a vágyott kilenc órai ágyúlövést, hogy ellenőrizzem az órámat.
Amikor a naplementék egyre hosszabbak lettek a távolban, és a viharfelhők nagy viharokat hirdettek, ezerszer jobban éreztem, hogy újra látni akarom a morroi világítótorony fényét. Amikor úgy tűnt, hogy elnyel az élet gyötrelmei és gondjai, azt hittem, hogy szomorú véget érnek napjaim, megtaláltam Mária és León segítő kezét. Nemcsak a nagynéném találta meg a pótlékomat, hanem bennük megtaláltam a családot, amelyet Isten elvett tőlem.
Akkor tanultam meg, hogy csak az árvák maradnak hátra, ha már két pezetát sem tudnak küldeni azokért, akik ott vannak. Abban a pillanatban megnyílt az ég, és a legigazibb harmatcseppekkel kezdődött Leon barátsága; nem sokkal később a tiéd volt, és te voltál a baljós kezem, és mindketten lehetővé tették, hogy hamarosan a nosztalgia közepette nemzett fiam ma meglássa a napvilágot.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)