Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 3 olvasói szavazat alapján történt.
Duns Scotus on Time and Existence: The Questions on Aristotle's de Interpretatione
Duns Scotus (1265-1308 körül) egyike azon kevés filozófiatörténeti személyiségnek, akinek jelentőségét valóban nehéz túlbecsülni. Annak ellenére, hogy tudományos pályafutása alig két évtizedig tartott, és halálakor számos írása különböző befejezetlen állapotban maradt, gondolkodása nagy hatással volt a nyugati filozófia történetére. A kérdések Arisztotelész "De interpretatione"-jéről egy korai mű, valószínűleg Oxfordban íródott a tizenharmadik század utolsó évtizedében. A kérdések, amelyek két sorozatban maradtak ránk ("Opus I" és "Opus II"), valószínűleg Scotusnak az Arisztotelész szövegéről tartott tantermi előadásaiból származnak, amely mű ma már latin nevén De interpretatione ismert. A De interpretatione-t (eredeti görögül Perihermenias) a középkori egyetemen dialektikai vagy logikai műként értelmezték, noha maga a szöveg olyan témákkal foglalkozik, amelyeket ma a metafizika és a nyelvfilozófia metszéspontjába tartozónak tartanánk: az idő szemantikája, a lét, a modalitás és a kvantifikáció. A középpontjában az a fontos és filozófiailag ma is releváns kérdés áll, hogy hogyan beszélhetünk olyan dolgokról, amelyek már nem léteznek, vagy amelyek még nem léteznek. A tárgyalt témák közé tartozik a referencia és a jelentés.
Lét és lényeg.
Az igazság és annak viszonya a dolgokhoz. Mi a viszony a valóságban való létezés és az értelemben való létezés között? Függ-e egy név jelentése az alá tartozó tárgyak létezésétől? Vajon a jelen idő minden, ami létezik? Ha egy, a jövőre vonatkozó tétel most igaz lehet, akkor mi teszi most igazzá?
Az angol fordításban terjedelmes kommentár magyarázza és részletezi a Scotus által a műben kifejtett néhány nehezebb gondolatot, és azokat a tizenharmadik század végi európai logika- és metafizikaoktatás kontextusába helyezi.