Olvasói vélemények
Összegzés:A kritikákban elismerés és kritika vegyesen szerepel Donald Worster „Dust Bowl” című könyvéről. Dicsérik alapos történelmi elemzéséért, lebilincselő írásmódjáért és a Porlepel ökológiai katasztrófájába való jelentős betekintéséért, míg egyesek kritizálják, hogy túlságosan nehézkes és nehéz személyesen kapcsolódni hozzá. A könyvet a környezettörténet megértéséhez elengedhetetlen olvasmánynak tartják, de akadémikus stílusa és a könyv minőségével kapcsolatos egyes negatív tapasztalatok miatt nem biztos, hogy minden olvasónak tetszeni fog.
Előnyök:⬤ A Porlepel alapos történelmi elemzése
⬤ magával ragadó írói stílus, amely fenntartja az olvasó érdeklődését
⬤ jelentős betekintést nyújt a környezeti és ökológiai kérdésekbe
⬤ dicsérik az élénk képi világot és a modern kor számára fontos tanulságokat
⬤ értékes forrás a Porlepel kulturális hatásainak megértéséhez.
Hátrányok:⬤ Egyesek szerint túlságosan nehézkes és nihilista
⬤ kritika, hogy túlságosan tankönyvszerű és személytelen
⬤ néhány negatív tapasztalat a könyv állapotával kapcsolatban
⬤ nem minden olvasó kapcsolódik személyesen a történetekhez
⬤ egyesek szerint nem sok új információval szolgál, ha már olvastak más könyveket a témában.
(54 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Dust Bowl: The Southern Plains in the 1930s
Könyv tartalma:
Az 1930-as évek közepén az észak-amerikai Alföld a világtörténelem egyik legsúlyosabb, ember okozta környezeti katasztrófájával nézett szembe. Donald Worster klasszikus krónikája az 1929 és 1939 közötti pusztító évekről a Dust Bowl történetét meséli el ökológiai és emberi szempontból egyaránt.
Most, huszonöt évvel azután, hogy könyve hozzájárult a környezettörténet új területének meghatározásához, Worster megosztja újabb gondolatait a földről és az emberekkel való kölcsönhatásról. Egy új utószóban összekapcsolja a Dust Bowl-t a jelenlegi politikai, gazdasági és ökológiai kérdésekkel - többek között az amerikai állattenyésztő iparnak a Nagy-síkságok kizsákmányolásával és az elsivatagosodás folyamatos problémájával, amely mára globális jelenséggé vált.
Elmélkedik a síkságok mai állapotáról és egy új poros sivatag fenyegetéséről. Felvázol néhány megoldási javaslatot, például a „bölényközösséget”, ahol a szarvasok, antilopok, bölények és jávorszarvasok ismét szabadon kószálhatnának, és azt sugallja, hogy még tanúi lehetünk egy olyan Alföldnek, ahol az őshonos növény- és állatvilág virágzik, miközben az alkalmazott ökológusok megmutatják a gazdáknak, hogyan termeljenek élelmiszert az egykor létező természetes prérik mintájára kialakított földeken.
