Dying to Kill: Az öngyilkos terror csábítása

Olvasói vélemények

Mia Bloom „Dying to Kill” című könyve átfogó elemzést nyújt az öngyilkos terrorizmusról, megvizsgálva a történelmi hátteret és az ilyen erőszakos cselekmények mögött álló különböző motivációkat. A könyv jól megalapozott, lebilincselő, és a terrorista tevékenységekben részt vevő vagy azok által érintett személyekkel készített interjúkat is tartalmaz. Egyes olvasók azonban úgy érzik, hogy a módszertan hibás, és azt állítják, hogy nem elég mélyreható a terrorizmus kiváltó okaival kapcsolatban.

A könyvet dicsérik alapos kutatásaiért, lebilincselő írásmódjáért, valamint azért, hogy a szerző mélyen megérti az öngyilkos terrorizmussal kapcsolatos összetett kérdéseket. Az olvasók elismerően nyilatkoznak a történelmi kontextusról, a világos magyarázatokról és az éleslátó esettanulmányokról, különös tekintettel a nők motivációjára az ilyen cselekményekben. A könyv árnyaltabb képet nyújt a terrorizmusról a vallási hovatartozáson túl, bemutatva, hogy különböző csoportok, köztük világiak is, hogyan követtek el öngyilkos merényleteket.

A kritikusok a könyv módszertanával kapcsolatban problémákat vetnek fel, azt állítva, hogy az erőszak különböző formáit néha félreosztályozza és összemossa. Egyesek szerint az írás nem koncentrált, az érvek pedig nem eléggé alátámasztottak. Emellett néhány kritikus csalódottságának adott hangot amiatt, hogy a szerző nem foglalkozik a terrorizmus mélyebb gyökér okaival, illetve nem nyújt kiegyensúlyozott nézőpontot.

(23 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Dying to Kill: The Allure of Suicide Terror

Könyv tartalma:

Mi motiválja az öngyilkos merénylőket Irakban és világszerte? Meg lehet-e állítani őket, ha megnyerjük a helyi lakosság szívét és elméjét? Átterjed-e a jelenség az Egyesült Államokra? Ezek a létfontosságú kérdések állnak e fontos könyv középpontjában. Mia Bloom megvizsgálja az öngyilkos merényletek alkalmazását, stratégiáit, sikereit és kudarcait Ázsiában, a Közel-Keleten és Európában, és értékeli a kormányzati válaszlépések hatékonyságát. Azt állítja, hogy Izrael, Oroszország és az Egyesült Államok iraki erőfeszítései sok esetben nem tudták visszatartani a terrorizmustól és az öngyilkos merényletektől. Bloom azt is megvizsgálja, hogy a terrorista csoportok hogyan tanulnak egymástól, hogyan reagálnak a terrorelhárítási taktikákra, a terrorizmus finanszírozását, valamint az öngyilkos merényletek szerepét a nagyobb etnikai és politikai konfliktusok hátterében.

A Dying to Kill a terrorizmus hosszú történetének áttekintésével kezdődik, az ókortól a modernitásig, a japán kamikazéktól a második világháború idején a mai palesztin, tamil, iraki és csecsen terroristákig. Bloom feltárja, hogyan használják az öngyilkos terrort a terrorista csoportok céljaik elérésére: a közvélemény félelmének felkeltésére, a nemzetközi híradásokban való megjelenésre, az ügyük támogatásának megszerzésére, valamint a különböző terrorszervezetek közötti szolidaritás vagy versengés megteremtésére. Azt állítja, hogy az öngyilkos merénylőket gyakran inkább társadalmi és politikai motivációk inspirálják, mint eredendően vallási motivációk. A női öngyilkos merénylők és terroristák növekvő számával foglalkozó fejezetében Bloom Sri Lankát vizsgálja, ahol a merénylők 33 százaléka nő volt.

Törökországot, ahol a PKK terhességet színlelő nőket használt bombázóként.

És a fekete özvegyek szerepét a Moszkva elleni csecsen harcban.

Az egyének motivációi, legyenek azok vallási vagy nacionalista indítékok, fontosak, de a nagyobb kérdés az, hogy milyen külső tényezők teszik lehetővé az öngyilkos terrorizmus virágzását. Bloom leírja ezeket a feltételeket, és elméletet dolgoz ki arról, hogy a terrorista taktikák miért működnek bizonyos esetekben, és miért vallanak kudarcot más esetekben.