A disztóniának számos aspektusa van, és ezek közül ez a könyv az egyre gyakrabban azonosított kapcsolódó génekkel kezdődik, beleértve egy konstrukciót arról, hogy a biológia hogyan lép kölcsönhatásba a disztónia genezisével.
A könyvben megközelített dystonia klinikai fenomenológiája azért érdekes, mert nemcsak a nyaki, oromandibuláris/nyelvi/garati, feladatspecifikus és másodlagos dystoniákkal foglalkoztak külön-külön, hanem a társuló jellegzetességeket, mint a parkinsonizmus, a remegés és a spaszticitás is külön-külön bemutatták. A dystonia kezelésében elért előrelépések következtek, és ezek a dopaminerg terápiától, a kemodenervációtól, a sebészeti megközelítésektől és a rehabilitációtól kezdve hatékonyan egészítették ki a klinikákon a dystonia megközelítését.
A könyv végén egy időszerű kritikus patofiziológiai áttekintést emeltek ki, beleértve az izomorsó érintettségét a dystoniában.