Dystopias of Infamy: Insult and Collective Identity in Early Modern Spain
A sértések, a gúnyolódás és a szóbeli gyalázkodás - amelyeket gyakran a sértegető társadalmi identitásának megerősítésére használnak - kudarcra vannak ítélve, ha ezt a nyelvet a becsmérelt csoport kisajátítja és magáévá teszi. Ilyen körülmények között a rágalmazás ehelyett inkább megerősítheti és megerősítheti azoknak a kollektív identitását, akiket az idealizált társadalomra nézve fenyegetésnek tekintenek.
Ebben az innovatív tanulmányban Irigoyen-Garcia azt vizsgálja, hogy a sértegetés és a rágalmazás diskurzusa és gyakorlata hogyan alakította a kora újkori Spanyolország kulturális képzeletét, szorongásait és fantáziáit. A Dystopias of Infamy a XVI. és XVII.
századi irodalmi művekre, levéltári kutatásokra, vallási és politikai irodalomra, valamint ikonográfiai dokumentumokra támaszkodva nyomon követi, hogy a sértések előállítása hogyan kísérti a hatalom képzeletvilágát, és hogyan vált ki látens szorongásokat az alávetettséggel szembeni egyéni és kollektív ellenállással kapcsolatban. Különös figyelmet érdemel Cervantesnek az a tendenciája, hogy művében végig parodizálja a gyalázatról szóló szabályozási fantáziákat, és az elnyomó törvényeket paradox módon éppen azért teszi gúny tárgyává, mert paradox módon éppen azt a dacot szítja, amelytől fél.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)