E.E. Evans-Pritchard: Boszorkányság, orákulum és mágia az azandoknál című művének elemzése

Olvasói vélemények

A könyvet a tudományos kutatások alapvető forrásának tekintik, különösen az elméleti fogalmak összekapcsolása terén. Ugyanakkor kritikával kell szembenéznie amiatt, hogy nem fedi le pontosan a jelentős témákat, ami frusztrációhoz vezet az olvasók körében, akik átfogóbb elemzést várnak.

Elengedhetetlen a tudományos kutatáshoz, segít összekapcsolni az elméleti fogalmakat, és értékes vitákat nyújt konkrét tudósokhoz, például Evans-Pritchardhoz kapcsolódóan.

Félrevezető elvárások, mivel nem Evans-Pritchard könyve, nem terjed ki átfogóan a témákra, és nem érezheti megfelelőnek a mély tudományos vitákhoz.

(3 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

An Analysis of E.E. Evans-Pritchard's Witchcraft, Oracles and Magic Among the Azande

Könyv tartalma:

Az antropológia története nagymértékben a különböző értelmezési módok története.

Amint azt az antropológusok régóta tudják, a kultúrák vizsgálata, elemzése és rögzítése az emberiség egészének megértésére irányuló törekvés során rendkívül összetett feladat, amelyben semmi sem érhető el gondos és éleslátó értelmező munka nélkül. Edward Evans-Pritchard 1937-es, korszakalkotó Witchcraft, Oracles, and Magic Among the Azande című műve példaértékű hozzájárulás az antropológia nagy értelmezési projektjéhez, amelynek sikere nagyrészt szerzője gondolkodási készségén alapszik. Az antropológia egyik fő problémája abban az időben az az általános feltételezés volt, hogy más kultúrák hite és szokásai irracionálisnak vagy logikátlannak tűnnek a nyugati világ "civilizált" és tudományos hiedelmeivel összehasonlítva.

Evans-Pritchard úgy próbálta megkérdőjelezni ezeket a meghatározásokat, hogy beágyazta magát egy afrikai törzsi kultúrába - az azande-okéba -, és megpróbálta megérteni a hiedelmeiket a megfelelő összefüggéseikben. Ezzel Evans-Pritchard bebizonyította, hogy a kontextus mennyire létfontosságú az értelmezés szempontjából. A kontextusukban szemlélve képes volt megmutatni, hogy az azandék hiedelmei messze nem voltak irracionálisak - és a mágia valójában egy koherens rendszert alkotott, amely segített a törzs számára egy működőképes közösség és társadalom kialakításában. Evans-Pritchard erőfeszítései a jelentés ilyen módon történő tisztázására óriási hatásúnak bizonyultak, és jelentős szerepet játszottak az antropológusok későbbi generációinak irányításában az ő korától napjainkig.