Easy Listening és filmzene 1948-78

Eredeti címe:

Easy Listening and Film Scoring 1948-78

Könyv tartalma:

Zeneszerzők, hangszerelők, karmesterek, kísérőzenészek és vezetők dolgoztak a könnyűzene és a zeneszerzés területén, ami megnehezíti a filmzenét dicsőítő, a könnyűzenét figyelmen kívül hagyó vagy kigúnyoló akadémiai fókuszt. Ez a könyv dokumentálja a könnyűzene és a filmzene kapcsolatait, egy olyan szempontot, amelyet a tudományos és a népszerű szakirodalom figyelmen kívül hagyott.

Az LP és az otthoni szórakoztatás térhódításának köszönhetően az easy listening lett a legnagyobb kereskedelmi zenei piac a század közepén, és több tényleges bevételt hozott a lemeziparnak, mint a 7 hüvelykes kislemezek. A könnyűzene olyan alműfajokat vonzott magával, mint a klasszikus zene, a barokk, a jazz, a latin, a polinéz, az egzotikus zene, a rock, a Broadway és az R&B, amelyeket a filmművészethez hasonlóan kisajátítottak és újraértelmeztek. Az easy listening lehetőséget biztosított a zenekari zenében a konzervatóriumban képzett zeneszerzők számára. Az olyan jelentős filmzeneszerzők, mint Henry Mancini és Michel Legrand rengeteg easy listening albumot készítettek.

A kritikusok a könnyűzenét a strukturális rasszizmusok miatt hibáztatják, figyelmen kívül hagyva annak fejlődését és gyakorlóit. Az easy listening segített destabilizálni a háromosztatú lemezkiadást, amely a termékeket faji lemezek, régi lemezek vagy általános könnyűzene kategóriájába sorolta. Charlie Parker with Strings lemezei megváltoztatták a jazz irányát, mélyen befolyásolták a többi előadót, merész keresztbejárásokat ösztönöztek, és pénzt hoztak.

A technológia hatását és a munka és a szabadidő zenéjének történelmi összefüggéseit vizsgáljuk. Az eredeti interjúk és elsődleges források lenyűgözik a tudósokat, történészeket és a filmművészet, a televíziózás, a filmzene és a század közepi könnyűzene tanulmányozóit.