Olvasói vélemények
Összegzés:Frank O'Hara „Lunch Poems” című gyűjteménye a 20. század közepi Amerika vibráló életét és kultúráját mutatja be közérthető és őszinte költészeten keresztül. Míg sok olvasó örömét leli O'Hara szellemességében, tömörségében és városi megfigyeléseiben, addig néhányan küzdenek kulturális utalásaival és stílusával.
Előnyök:A költészet magával ragadó, élénk és hozzáférhető; O'Hara hangját egyszerűségéért és bájáért ünneplik. Sok olvasó értékeli a versek kulturális gazdagságát és személyes hangvételét, különösen az olyan ikonikus darabokat, mint „The Day Lady Died”. A kiadást a vonzó formátum és a kiegészítő tartalmak, például a levelek és a bevezetők miatt is dicsérik.
Hátrányok:Néhány verset túlságosan kulturális utalásokra támaszkodónak tartanak, amelyek összezavarhatják a korszakot nem ismerő olvasókat. Néhány olvasó zavarónak találja az írásjelek hiányát O'Hara írásában, és említést tesznek a szöveg rosszul szerkesztett digitális változatáról is.
(60 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Lunch Poems
Könyv tartalma:
A néhai New York-i költő alapvető versei.
Lunch Poems, amelyet először 1964-ben a City Lights Books adott ki a Pocket Poets sorozat tizenkilencedik számaként, széles körben Frank O'Hara legfrissebb és legteljesebb versgyűjteményének tartják.
A költő által Lawrence Ferlinghettivel és Donald Allennel közösen szerkesztett kötet, aki 1960-ban a monumentális The New American Poetry című művében publikálta O'Hara verseit, a költő legismertebb műveit tartalmazza, köztük a "The Day Lady Died", az "Ave Maria" és a "Poem" (Lana Turner összeomlott! ) címűeket. Ezek azok a lenyűgöző és formailag leleményes versek - amelyeket például a Modern Művészetek Múzeumában lévő irodájában, ebédidőben az utcán vagy a Staten Island-i kompon írt, útban egy költői felolvasásra -, amelyek O'Harát a költők "New York-i iskolájának" dinamikus vezetőjévé tették.
"O'Hara az évtizedeken át közvetlenül szól reményeinkhez, félelmeinkhez és különösen örömeinkhez; sorai olyan bensőségesek, mint egy telefonhívás. Korának kevés könyve mutat kevesebb kort." - Dwight Garner, New York Times.
"Ami a gyűjteményeket illeti, egyik sem hozza... jobban előtérbe a minőséget, mint a harminchét Lunch Poems, amely 1964-ben jelent meg a City Lights kiadónál." --Nicole Rudick, The Paris Review.
"O'Hara a nagy művészet múlandóságának és erejének érzetét, ezt a feloldhatatlan ellentmondást akarja érzékeltetni - azt, hogy ami meghatóvá és transzcendenssé teszi, az pontosan az a tudat, hogy el fog múlni. Ez az ethosz áll a Lunch Poems középpontjában: nem a kötetlen vagy a beszélgetés önmagukért, hanem inkább valami szándékosabb, kötődőbb, elkötelezettebb dolog szolgálatában." --David L. Ulin, Los Angeles TImes
"A gyűjtemény sznobságot, buzgalmat, magányos komolyságot és percenkénti önéletrajzot sugároz egy széles, homályos közönségnek - hasonlóan a mai Twitter- és Facebook-csatornákhoz." --Micah Mattix, The Atlantic.
"Édes versek, viccesek, vidámak, üdítőek, spontánok, felforgatóak, megrendítőek, és néha - gyakran - mélyebben, sőt sötéten meghatóak. De mindenekelőtt édesek. Valószínűleg O'Hara verseinek nagyobb hányada olvasható puszta élvezetből, mint bármely más 20. századi író versei. Ez a karcsú kötet a legélénkebb, legpárologtatottabb és legfinomabb gyűjteménye. Kvintesszenciális O'Hara, és milyen kedvező áron! "-- Lloyd Schwartz, Grolier Poetry Book Shop
