Értékelés:
Evan Thompson „Waking, Dreaming, Being” című könyve a buddhista filozófia, az idegtudomány és a fenomenológia metszéspontját vizsgálja, a tudatosságot és annak a meditációhoz és a létezéshez való viszonyát. Rengeteg információt ígér, miközben az olvasót elgondolkodtató párbeszédbe vonja be. Egyes kritikák azonban rámutatnak a könyv sűrű írásmódjára és terjedelmi korlátaira, különösen a peremtémák és a szélesebb körű filozófiai vonatkozások figyelmen kívül hagyása miatt.
Előnyök:⬤ Információkban gazdag és jól kutatott, a tudatosság és annak különböző aspektusainak alapos feltárását kínálja.
⬤ Magával ragadó írói stílus, amely az olvasót komplex gondolkodásra képesnek tekinti.
⬤ Hatékonyan integrálja a keleti filozófiákat a nyugati tudományos nézőpontokkal.
⬤ A buddhista filozófiát nem ismerők számára is hozzáférhető értekezés, köszönhetően a szervezett és kissé redundáns szerkezetnek.
⬤ Személyes meglátásokat és anekdotákat nyújt, amelyek élénkítik a vitát.
⬤ Néhány olvasó szerint a könyv sűrű és terjedelmes, így időnként nehéz követni.
⬤ Kritizálták korlátozott terjedelme miatt, mivel nem foglalja magában a különböző peremtémákat vagy a tudatosság tágabb értelemben vett következményeit.
⬤ A materialista irányzat nem biztos, hogy megfelel a spirituálisabb vagy alternatív szemléletet keresőknek.
⬤ Bizonyos ismétlődő fogalmak ronthatják az olvasás élményét.
(59 olvasói vélemény alapján)
Waking, Dreaming, Being: Self and Consciousness in Neuroscience, Meditation, and Philosophy
Evan Thompson, az elme neves filozófusa, aki a buddhizmus és a kognitív tudományok terén végzett úttörő munkáiról is ismert, az alvás, az álmodás és a meditáció legújabb idegtudományi kutatásait ötvözi az indiai és nyugati elmefilozófiával, új megvilágításba helyezve az ént és annak az agyhoz való viszonyát.
Thompson megmutatja, hogy az én változó folyamat, nem pedig statikus dolog. Amikor ébren vagyunk, azonosulunk a testünkkel, de ha hagyjuk elménket elkalandozni vagy álmodozni, akkor egy mentálisan elképzelt ént vetítünk az emlékezetes múltba vagy a várható jövőbe. Ahogy elalszunk, a világtól elkülönülő, körülhatárolt én benyomása megszűnik, de az én újra megjelenik az álomállapotban. Ha világos álmot látunk, már nem csak az álomban lévő énnel azonosulunk. Én-érzetünk most már magában foglalja az álmodó énünket, az „én”-t mint álmodót. Végül, miközben meditálunk - akár éber állapotban, akár világos álomban - megfigyelhetjük, milyen képek vagy gondolatok merülnek fel, és hogyan hajlamosak vagyunk „én”-ként azonosulni velük. Megtapasztalhatjuk magát a puszta tudatosságot is, amely különbözik az énképünket alkotó változó tartalmaktól.
A szemlélődő hagyományok szerint megtanulhatjuk elengedni az ént, hogy amikor meghalunk, nyugodt szívvel tanúi lehessünk a feloldódásnak. Thompson az idegtudományt, a filozófiát és a személyes elbeszéléseket fonja össze, hogy bemutassa ezeket az átalakulásokat, és ezzel szokatlan mélységet ad az élet mély kérdéseihez. A kontemplatív tapasztalat megvilágítja a tudományos eredményeket, és a tudományos bizonyítékok gazdagítják a kontemplatívak által megszerzett hatalmas tudást.
