Eco Art History in East and Southeast Asia"
Az antológia esszéi Kelet- és Délkelet-Ázsia műalkotásait és helyszíneit vizsgálják az öko-művészettörténet szemszögéből.
Ezekben a régiókban a terep, a vízfolyások és az ökoszisztémák jelentős antropogén változásai évezredes múltra tekintenek vissza, csakúgy, mint a természeti világot konceptualizáló és módosító műalkotások és tárgyak. A földtudatos elemzési módok, vagyis az „öko-művészettörténet” iránti növekvő érdeklődés határozza meg ezt az antológiát, amely a művészeti kifejezések és a helyi környezet kölcsönös hatását vizsgálja Kelet- és Délkelet-Ázsiában.
Az e régiókra összpontosító konceptuális eszközök és esettanulmányok továbbá fontos betekintést nyújtanak az öko-művészettörténet fejlődésébe. A könyv esettanulmányokat tartalmaz, amelyek a kis jégkorszak hatását vizsgálják az udvari festészetre és a tengeri élővilág ábrázolási rendszereire a koreai Csoszon-korszakban. Más szerzők olyan kortárs művészeti stratégiákat vizsgálnak, mint például a „fenntarthatóság esztétikájának” kialakítása és a nem emberi szereplőkre való összpontosítás, hogy a környezeti károkra és az éghajlatváltozásra a jelenben reagáljanak.
További esszék elemzik az örökségi helyszínek bonyolult művészettörténeti ökológiáját, és megkérdőjelezik a művészettörténeti prioritások és gyakorlatok mögött meghúzódó antropocentrizmust. Az antológia összességében az ökológiai megfontolások művészettörténeti jelentőségének fontossága mellett érvel.