Csak az éghajlati válságra összpontosítva lehet megújítani a felvilágosodás projektjét A felvilágosodás öröksége válságban van. Az értelembe és a technológiába vetett vak bizalom naivnak bizonyul a mostani ökológiai vészhelyzettel szemben.
Ezzel a helyzettel szembesülve nem kevés értelmiségi döntött úgy, hogy a felvilágosodás alternatíváit keresi, gyakran az antiracionalizmus vagy a tekintélyelvűség veszélyes útjait választva. De vajon a felvilágosodást teljes egészében el kell-e vetni? Vízhatlan, mozdíthatatlan, elavult projektről van-e szó? Lehetséges-e több mint kétszáz évvel később aktualizálni egy olyan gondolatot, amelynek célja az emberi lény autonómiája volt? Corine Pelluchon érthetően foglalkozik ezekkel a kérdésekkel, hogy az ökoszociális összeomlás kontextusában újraindítsa az eredeti felvilágosodás kritikai és emancipációs feltevéseit, de megtisztítva az antropocentrizmust és hozzáigazítva azt a bolygónk által szabott biofizikai korlátokhoz.
Az abszolút értelem, amely instrumentális racionalitássá vált, így átadja helyét egy olyan gondolkodás alázatának, amely tudja, hogy ökológiai függőségben él. A szerző szerint ez az egyetlen út a természetet tiszteletben tartó demokráciához.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)