Donna Pucciani hetedik verseskötete, az Edges az emberi tapasztalat határait vizsgálja, azt, ahogyan a személyek és a dolgok átfedik, ütköznek, vagy egyszerűen csak párhuzamba állnak egymással. A könyv négy, Shakespeare-utalásokról elnevezett része a "The Web of Our Life"-val kezdődik, amely a személyeset vizsgálja olyan családi tragédiáról szóló versekben, mint a "Billy's Gun", valamint a hitet a kétséggel szemben a "Padre Ernesto hámoz egy almát", a "The Discipline of Gratitude" és a "Psalm for Wall Street" című versekben.
A következő rész, az "I Do Wander Everywhere" a szerző angliai, spanyolországi és olaszországi utazásait követi nyomon, földrajzi és családi betekintést egyaránt nyújtva, ahogy az "Beach Stone", a "Leaving Madrid" és a "Liverpool Airport" című versekben unokatestvérekkel, sőt rég eltemetett ősökkel is kapcsolatba kerül. A könyv legkalandosabb része a "The Language I Have Learn'd" (A nyelv, amit megtanultam) címet viseli, amely a szerző második nyelvét, az olaszt mutatja be a maga teljes nyelvtani bonyolultságában és hangzásbeli szépségében, gyakran átlépve a kétnyelvűség határát, de sosem az olvasó számára elérhetetlenül. És ahogy más könyveiben is, Pucciani a természeti jelenségeket - tücskök, szél, sivatag, hó, feketerigók, a napok és évszakok "szélei" - az utolsó részben, a "Hol a méh szív" címűben a valóságos és a szürreális olyan kombinációjával közelíti meg, amely műveinek védjegyévé vált.
Az Élek-ben Pucciani érzelmi kockázatot vállal, és új pszichológiai térképeket rajzol. A különböző témák és távoli helyszínek egymás mellé helyezése végig meglepi az olvasót, az érzéki és a képzeletbeli közötti feszültség mindig ott lebeg a lapon.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)