Edith Piaf: A szerencse kereke: A hivatalos önéletrajz

Olvasói vélemények

Az Edith Piaf önéletrajzáról összegyűjtött kritikák rávilágítanak a könyvről alkotott vélemények sokféleségére. Míg sok olvasó nagyra értékelte Piaf élettörténetét és azt az érzelmi mélységet, amelyet írásával közvetített, mások a részletek hiányát és az általuk kapott konkrét könyvkiadások minőségét kritizálták. Összességében a könyv betekintést nyújt Piaf személyiségébe és tapasztalataiba, de kritikák érik, mert kevéssé foglalkozik életének jelentős eseményeivel.

⬤ Edith Piaf életének inspiráló és érzelmes ábrázolása.
⬤ Érdekes anekdoták és betekintés Piaf jellemébe és karrierjébe.
⬤ Az írói stílus szeszélyes és könnyen követhető, lehetővé téve az olvasók számára, hogy kapcsolódjanak az élményeihez.
⬤ Ajánlott a Piaf-rajongóknak és azoknak, akik meg akarják ismerni az énekesnő egyedi szemléletét.

⬤ Nem elég mélyreható a jelentős események ismertetése során, ami miatt néhány olvasó úgy érzi, hogy nagyon keveset tudott meg Piafról.
⬤ Feltűnően sok elgépelést és helyesírási hibát tartalmaz, ami rontja az olvasás élményét.
⬤ Egyes kiadások, különösen a puhakötésűek, a beszámolók szerint rosszul készültek, a lapok kihullottak.
⬤ A könyv a vártnál kevesebbet nyújthat azoknak, akik ismerik az életéről készült filmet.

(20 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Edith Piaf: The Wheel of Fortune: The Official Autobiography

Könyv tartalma:

Edith Piaf élete majdnem olyan híres, mint a munkássága. Születésétől kezdve (amelyről szívesen mesélte, hogy a párizsi utcán történt, édesanyját két csendőr védte) egészen haláláig (amikor férje állítólag a holttestét a cannes-i kórházból, ahol meghalt, a lakásába vitte, nehogy rajongói azt higgyék, hogy elhagyta Párizst) az élettörténete olyan szedett-vedett történet volt, mint senki másé.

Az utcai énekesnő, akit egy éjszakai klubtulajdonos fedezett fel, aki a Piaf (Veréb) művésznevet adta neki, nemzeti hősnővé emelkedett. Barátja volt Charlie Chaplinnek, Dwight D. Eisenhowernek, Jean Cocteau-nak, Maurice Chevalier-nek és Marlene Dietrichnek, de többször volt fő gyanúsított mentora, az alkoholista és drogfüggő meggyilkolásában is.

De úgy tűnt, mindig is megtestesített valamit Párizs szelleméből, és még ma is ezt teszi. 1963-ban bekövetkezett halála után 40 000 ember vonult a Pere Lachaise temetőbe a temetésére, és 40 évvel később is milliók rajonganak a zenéjéért.”.