Edmund Rubbra: Szimfonikus

Olvasói vélemények

Leo Black Edmund Rubbráról szóló könyve a zeneszerzőt mélyrehatóan és személyesen tárja fel, egyensúlyt teremtve az életrajzi részletek és a zenei elemzés között. Bár a könyv olvasmányossága és Rubbra öröksége iránti szenvedélye miatt nagyra értékelik, egyes olvasók úgy érzik, hogy az elemző tartalom nem elég mély, és ténybeli pontatlanságokat tartalmaz.

⬤ Rubbra életének és zenéjének átfogó és empatikus bemutatása.
⬤ Ragyogó egyéniséggel és világossággal íródott, így a nem szakavatott zenebarátok számára is hozzáférhető.
⬤ A szerző személyes kapcsolata Rubbrával, mivel Rubbra tanítványa volt, hitelessé és érthetővé teszi a könyvet.
⬤ Elősegíti az érdeklődést Rubbra iránt, és a kortárs törekvések mellett segíti örökségének megőrzését.

⬤ A zenei elemzés korlátozott mélységű, mivel néhány olvasó Rubbra eszméinek és vallási meggyőződésének részletesebb feltárására számított.
⬤ Ténybeli pontatlanságokat tartalmaz, például a szimfónia hangszereinek helytelen azonosítása.
⬤ Néhány olvasó úgy érzi, hogy a könyv nem nyújt értékes betekintést, mivel a zene hallgatását részesíti előnyben a szöveg olvasásával szemben.

(3 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Edmund Rubbra: Symphonist

Könyv tartalma:

Edmund Rubbra (1901-1986) zenéjét méltatlanul elhanyagolták - valószínűleg azért, mert széleskörűsége miatt nehéz kategorizálni. Talán szimfonikusként a legismertebb, tizenegy szimfóniája egy zenei és politikai felfordulással teli időszakot ölel fel 1934-1980, az első négy szimfónia a nyugtalan 1930-as évek végét tükrözi, amikor egy második globális konfliktus már nem volt elkerülhető.

A közvetlenül a háború utáni szimfóniák új érzelmi mélységeket és megtérését dokumentálják, míg az utolsó szimfóniák egy olyan embert mutatnak, aki még mindig a békét és a megbékélést keresi, akit a világ figyelmen kívül hagy, de biztos benne, hogy a helyes úton jár. Leo Black, aki az 1950-es években Rubbra tanítványa volt Oxfordban, itt egy rokonszenves, nagyszabású tanulmányt nyújt be ezekről a művekről (az elsőt mintegy húsz év óta). Egy tömör életrajzi vázlat megvilágítja a BBC-ről és Rubbráról szóló legendákat.

Minden egyes szimfóniáról teljes műsorfüzetet találunk, rövidebb beszámolókkal a fontos nem szimfonikus művekről, különösen az 1950-es évekből származó versenyművek "triptichonjáról" és a II. vatikáni zsinat idején, Rubbra katolikus hitre térése után komponált jelentős liturgikus darabokról.

Foglalkozik Rubbra miszticizmusának kényes kérdésével is. LEO BLACK a BBC korábbi zenei főszerkesztője és a nagy sikerű Franz Schubert: Music and Belief 2003 szerzője.