Heaven, Earth and Canberra: Shakespeare and the Ghosts of Australia's National Film and Sound Archive
1984-ben, miután némileg fanyarul sikerült kiköltözni az Ausztrál Nemzeti Könyvtárból, az újonnan létrehozott Nemzeti Film- és Hangarchívum a canberrai Anatómiai Intézetben kapott helyet. Úgy tűnik, az első naptól kezdve nem az élő levéltárosok voltak az épület egyetlen lakói.
A helynek színes története volt, amely emberi és egyéb állati maradványokhoz kötődött, többek között Phar Lap versenyló szívéhez és ahhoz, amit Ned Kelly koponyájának hittek. A finom art deco stílusú intézetépületben többnyire tartósítószeres üvegekben úszó lágyszövetes háborús sebek, valamint elegáns vitrinekben magasan álló, csuklós csontvázak tisztultak meg. Egy-két éven belül, ahogy a kezdő levéltárosok berendezkedtek, az identitás és a menedzsment kérdéseivel, a korlátozott finanszírozással küszködve a nemzet hang- és mozgóképes örökségének megőrzésére, a dolgozók elkezdtek látni és hallani dolgokat.
Továbbra is fennállt a vád, hogy a filmet és a hangot "csalárd módon" kitépték a Nemzeti Könyvtárból.
A hang és a mozgókép is összeegyeztethetetlennek tűnt. Lehet, hogy ez volt az oka az Archívumban történt zavargásoknak? Az emberek zaklató szellemeket láttak az erkélyeken és az árnyékos folyosókon.
Érthetetlen hangok lógtak a levegőben. A Foglalkozás-egészségügyi és biztonsági kézikönyvben nem volt semmi olyan, ami a kísértetjárta épületekben elfogadott viselkedésről és a legjobb gyakorlatról szólt volna. De a szerző úgy találta, hogy Shakespeare segített.
A Bard művei talán a legnagyobb katalógusát adták a paranormális eseményeknek, hogy összehasonlíthassuk és szembeállíthassuk őket a levéltárosok által leírt találkozásokkal. Nemsokára a Nemzeti Film- és Hangarchívumot Ausztrália legkísértetiesebb épületeként emlegették. Ez a könyv ennek a kísértetjárásnak a történeteit mutatja be.
A valószínű okokat vizsgálva próbaképpen magyarázatot ad arra, hogy miért tűnt úgy, hogy a szellemek azért támadtak fel, hogy az élőket zaklassák.