Olvasói vélemények
Összegzés:Simon Strantzas „Égett fekete napok” című gyűjteménye egy olyan furcsa fikciót tartalmaz, amely megmutatja, hogy milyen tehetséges a magával ragadó atmoszféra és a lebilincselő elbeszélések megteremtésében. Míg sok kritika dicséri a gyűjteményt az erős történetek és a karakterek kidolgozása miatt, néhányan kritizálják a minőségbeli következetlenségek és az amatőr írásmód miatt egyes darabokban. Összességében a gyűjtemény a vélemények széles skáláját vonultatja fel, a kiemelkedő történetek külön elismerést kapnak, míg mások hiányosságokat látnak.
Előnyök:⬤ Erős elbeszélői hang és karakterfejlődés.
⬤ Számos kiemelkedő történet, mint például a „Jégen”, az „Egy utolsó virágzás” és a „Égett fekete napok”.
⬤ Magával ragadó atmoszféra és egyedi helyszínek.
⬤ A furcsa és a lovecrafti fikció rajongóinak tetszik.
⬤ Strantzas a műfaj jelentős kortárs hangjának számít.
Hátrányok:⬤ A történetek minősége nem egyenletes, némelyik gyenge vagy rosszul kivitelezett.
⬤ Néhány olvasó szerint az írás amatőr és a párbeszédek nem meggyőzőek.
⬤ Néhány karaktert kritizáltak, mivel egydimenziósak vagy túlságosan a trópusokra támaszkodnak.
⬤ Bizonyos történeteket elnyújtottnak éreztek, vagy megoldások nélkül elhúzódtak.
(44 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Burnt Black Suns: A Collection of Weird Tales
Könyv tartalma:
"Az Égett fekete napokkal Strantzas folytatja a mélyebb sötétségbe vezető útját... és bizonyos szempontból ez az odüsszeia közelebb vitte őt a hagyomány ősi magjához és annak legmélyebb, legtisztább lényegéhez." - Laird Barron előszavából.
"Simon Strantzas történetei a horror olyan stílusát példázzák, amelyet T. E. D. Klein novelláihoz lehetne hasonlítani." - Thomas Ligotti.
" Az Égett fekete napok megmutatja Strantzas figyelemre méltó elbeszélői képességeit, csalhatatlan, lázas tempóérzékét és abszolút hajlandóságát arra, hogy kiváló képzeletének legsötétebb tartományaiba vesse magát." - Peter Straub.
"A Kiégett fekete napokban Strantzas messzire veti magát az időben és a térben, hogy megtalálja az idegent, és ami a hálójában vergődve visszatér, az borzalmas." - Adam Nevill.
Simon Strantzas ebben a negyedik novellagyűjteményében a kortárs weird fiction egyik legdinamikusabb alakjaként mutatkozik be. A kötet kilenc novellája Strantzas széles tematikai és tárgyi skáláját mutatja be, a lovecraftiánus "Thistle's Find" című novellától a "Beyond the Banks of the River Seine" című Robert W. Chambers-hommage-ig. De Strantzas fantáziája, miközben a múlt legjobb weird fiction műveiből merít, új területre merészkedik olyan művekben, mint a "Jégen", a sarkvidéki horror komor novellája; az "Egy utolsó virágzás", egy szörnyen félresikerült tudományos kísérlet hátborzongató beszámolója; és a címadó történet, a mexikói sivatagban zajló rémület és veszteség érzelmileg megrázó beszámolója. Ezzel a kötettel Strantzas igényt tart arra, hogy Caitl n R. Kiernan és Laird Barron társaságában tárgyalják, mint korunk egyik legkiválóbb weird fictionistáját.
