Éghajlati trauma: A jövő előre látása a disztópikus filmekben és fikciókban

Olvasói vélemények

A recenzens úgy véli, hogy Kaplan könyve értékes adalék az éghajlatváltozásról szóló diskurzushoz, különösen a disztópikus narratívák feminista szemszögéből. Bár nem tartozik az első osztályba, de erős meglátásokat tartalmaz, amelyek elgondolkodtatnak.

Kaplan feminista olvasata a disztópikus művekről, a Sandy hurrikán utáni személyes tapasztalatok éleslátó beszámolója, a „pre-traumás stressz” fogalma, valamint a melankólia és a gyász elgondolkodtató megkülönböztetése az éghajlatváltozással kapcsolatban.

Az éghajlatváltozással foglalkozó egyéb irodalomhoz képest nem tekinthető elsőrangúnak.

(1 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Climate Trauma: Foreseeing the Future in Dystopian Film and Fiction

Könyv tartalma:

Minden hónap új tudományos eredményekkel szolgál, amelyek bizonyítják, hogy az emberi tevékenység - az erőforrások kitermelésétől a szén-dioxid-kibocsátásig - milyen példátlan, talán helyrehozhatatlan károkat okoz világunkban. Az éghajlatváltozásról szóló jelentések és a Föld jövőjére vonatkozó előrejelzéseik hallatán sokunkban émelyítő d j vu érzés támad, mintha már láttuk volna ennek a történetnek a szomorú végkifejletét.

A Climate Trauma a közelmúltban megjelent tanulmányokból kiindulva, amelyek az éghajlatváltozást az ember által a környezetre gyakorolt "lassú erőszak" egyik formájaként elemzik, azt az elméletet állítja fel, hogy az ilyen erőszakot saját pszichológiai állapot kíséri, amit a szerző "Pretraumatikus stressz zavarnak" nevez. E. Ann Kaplan, a neves médiatudós, számos, disztópikus jövőt elképzelő filmet vizsgálva azt vizsgálja, hogy az ilyen művek egyre növekvő elterjedtsége hogyan fokozza a közelgő rettegés érzését. Ugyanakkor azt is vizsgálja, hogy ezek a filmek hogyan segíthetnek nekünk abban, hogy produktívan foglalkozzunk szorongásainkkal, és egy prófétikusnak tűnő bepillantást engednek abba a rémisztő jövőbeli énünkbe, akivé válásunk elkerülése érdekében még mindig dolgozhatunk.

A Climate Trauma olyan disztópikus klasszikusokat vizsgál, mint a Soylent Green, valamint olyan újabb példákat, mint az Eli könyve, és a műfaj határait is kitágítja, hogy olyan filmeket is bevonjon, mint a Vakság, A történések, a Take Shelter, valamint számos, az éghajlatváltozásról szóló dokumentumfilm. Ezek az eklektikus szövegek lehetővé teszik Kaplan számára, hogy felvázolja a műfaj tipikus vakfoltjait, amelyek ritkán ábrázolják a klímakatasztrófát a nők vagy a kisebbségek szemszögéből. A Climate Trauma a médiatudomány, a pszichoanalitikus elmélet és a környezettudományok legfrissebb kutatásait áttekinthetően szintetizálja, és olyan eszközökkel lát el bennünket, amelyekkel a katasztrofális jövőről szóló rémálmainkból valami hasznosat tudunk kihozni.