Climate Change: The Social and Scientific Construct
Ez a könyv konkrét, naprakész és megfelelő tanulmányi és kutatási anyagot kínál a hallgatók, kutatók, egyetemi oktatók és döntéshozók számára. A huszadik század második felétől kezdődően az éghajlatváltozás hatásai hevesek voltak, a világ számos részén emberi életek elvesztését és a természeti és ember alkotta infrastruktúra helyrehozhatatlan pusztulását okozták.
A mostani és a múltbeli éghajlatváltozás között az a különbség, hogy a természetes energiadinamikát hirtelen és aránytalanul nagymértékben megzavarta az emberek milliárdjainak megváltozott fogyasztási szokásai, amelyek szennyezték a szárazföldi és vízi ökoszisztémákat. A legmegbízhatóbb forrásokból származó nemzetközi adatok kimerítő elemzéséből kirajzolódó kép azt jelzi, hogy valószínűleg a kihalás kapujához jutottunk, és itt az ideje, hogy azonnal korrekciós lépéseket tegyünk.
A globális éghajlatváltozás tovább változtatja a környezethez való viszonyunkat, módosítja a viszonylag stabil éghajlati tényezőket, és bizonytalanná, kiszámíthatatlanná és fenyegetővé teszi őket. A földhasználatban bekövetkezett változások és az éghajlatváltozás miatt a vízkészletek iránti növekvő igény befolyásolta az ökoszisztémák azon képességét, hogy fenntartsák az élelmiszertermelést, biztosítsák az édesvízkészleteket, ökoszisztéma-szolgáltatásokat nyújtsanak, és elősegítsék a vidéki multifunkcionalitást. Az élelmiszertermelés biztosítása nemcsak a vízhatékonyság növelésétől, az éghajlatváltozással szemben ellenálló növénytermesztés előmozdításától vagy az urbanizációval kapcsolatos földhasználati verseny csökkentésétől függ, hanem a megfelelőbb és stabilabb éghajlattól is, mivel az olyan éghajlati tényezők változásai, mint a csapadék, a hőmérséklet, a sugárzás, a párolgás és a szél jelentős változásokat eredményeznek a globális élelmiszerellátásban.
Az éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi munkacsoport (IPCC) által készített, az üvegházhatású gázok kibocsátási előrejelzéseire összpontosító, a kibocsátási forgatókönyvekről szóló különjelentés (SRES) és a reprezentatív koncentrációs útvonalak (RCP) szerint 2050-re az éghajlatváltozás növeli az egyidejű terméskiesés kockázatát (beleértve a kukoricát, a rizst, a hüvelyeseket és a zöldségeket), ha az öntözőrendszerek nem alkalmazkodnak teljes mértékben a vízhiányos helyzetekhez. A változó éghajlat számos kedvezőtlen hatással lehet környezetünk más ágazataira is.
