Egy ártatlan Skóciában: További különös barangolások és különös találkozások

Olvasói vélemények

David W. McFadden „Egy ártatlan Skóciában” című könyve egy utazási memoár, amely Skócia felfedezése során szerzett tapasztalatait és találkozásait meséli el. A könyvet a humoráért és a lebilincselő történetmesélésért értékelik, McFaddennek a helyiekkel és az útitársakkal való interakcióira összpontosítva. Ugyanakkor kritikákat is kapott a könyv a skót kultúra lekezelőnek vélt megítélése és a skót kultúra megbecsülésének hiánya miatt.

A könyv humoros, éleslátó és magával ragadó, így élvezetes hangosan olvasni. Minden fejezet önmagában is megállja a helyét, és hatékonyan közvetíti McFadden érdekes karakterekkel való találkozásait. Az olvasók szórakoztatónak találják, és vándorlási vágyat ébreszt.

Néhány olvasó szerint a szerző hangneme leereszkedő, és nem elég mély a skót kultúrát és történelmet illetően. Mások úgy érzik, hogy McFadden önelégültsége rontja az olvasás élményét, azt sugallva, hogy gorombának vagy lekezelőnek tűnik.

(7 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

An Innocent in Scotland: More Curious Rambles and Singular Encounters

Könyv tartalma:

1995-ben David W. McFadden kiadta az An Innocent in Ireland (Egy ártatlan Írországban) című könyvet: Curious Rambles and Singular Encounters (Különös barangolások és különleges találkozások) című könyvében, amely különös és szeretetteljes beszámolót közöl írországi utazásairól. Az utazás során H. V. Mortont, az 1920-as és 1930-as évek termékeny útikönyvíróját választotta útikalauzául, akinek In Search of Ireland (Morton híres In Search of... sorozatának része) című művét gyerekkora óta ismerte.

Most, hogy Skócia, családja őshazájának felfedezésére indult, McFadden ugyanezt a technikát tervezi alkalmazni: követi Morton útvonalát az ország körül, megfigyelve, hogyan változtak a dolgok, és miben maradtak ugyanazok. Akárcsak az Egy ártatlan Írországban, itt is saját kutató elméje és megnyerő személyisége veszi át az irányítást, és Morton egyre kevésbé jelenik meg, ahogy McFadden egyre inkább elmerül a tájban - és különösen az emberekben.

Az Alföldről indulva átutazik Burns országán (olyan verseket vizsgál, amelyeket Burns állítólag gyémántgyűrűjével írt egy dumfriesi ablakra), majd a keleti parton fel a Felföldre. Ott a Loch Ness mellett időzik (és csak turistákat lát), majd átmegy a nyugati partra, és beleszeret - különösen Mull és Iona szigeteibe. McFadden az egész út során szeszélyes irányt vesz, és csak H. V. Morton, valamint saját éles szeme és nagyon élénk kíváncsisága vezeti. Eközben rögzíti rendkívül személyes benyomásait, amelyek fanyarak, mulatságosak - és gyakran okosabbak, mint amilyennek mutatja magát.

Az olvasó nem sok hagyományos skót turistalátványosságot fog találni ebben a beszámolóban. Inkább, akárcsak az Egy ártatlan Írországban című könyvében, McFadden szereti a jó beszélgetéseket, és bölcsen hagyja, hogy a sok szereplő, akikkel találkozik, önmagáért beszéljen. Bőkezű figyelmet szentel a különféle beszédes kocsmárosoknak, szállodatulajdonosoknak, boltosoknak, valamint azoknak a járókelőknek, akikkel utazásai során találkozik. Beszélgetéseik a tanulságos vagy humoros beszélgetésektől a különcökig, sőt a szürreálisig terjednek, és egy alaposan szórakoztató képet adnak arról a Skóciáról, amelyet az útikönyvek soha nem mutatnak be.

David McFadden még mindig mókás, szeretetteljes, mindig készen áll arra, hogy érdekeljen vagy szórakoztasson, és ideális társa lehet minden utazónak a fotelben.