Értékelés:
A Confessions of a Bar Brat (Egy bárfiú vallomásai) egy lenyűgöző memoár Judith Boggess viharos gyermekkoráról, amikor egy diszfunkcionális családban nőtt fel, amely az 1950-es években egy bár tulajdonosa volt a New York állambeli Rosendale-ben. Az elbeszélés megragadja egy fiatal lány kihívásait, humorát és rugalmasságát, akinek szembe kellett néznie az elhanyagolással és a nehézségekkel, és mélyen összekapcsolódik a hasonló háttérrel rendelkező olvasókkal.
Előnyök:Az olvasók értékelik a lebilincselő és magával ragadó történetmesélést, az erős elbeszélői hangot, amely hatékonyan érzékelteti egy gyermek nézőpontját. Az emlékiratot humora, érzelmi mélysége és történelmi kontextusa teszi átélhetővé és elgondolkodtatóvá. Sokan nehezen tették le a könyvet, és kifejezték a vágyukat a folytatásra, ami azt jelzi, hogy a szerző képes magával ragadni az olvasókat.
Hátrányok:Egyes kritikák pontatlanságokat említenek a nevek és a családok ábrázolásában, ami csalódást okoz a leírt családokhoz kötődő személyek számára. Emellett a névmutató hiányát és a hibák jelenlétét is kritizálták. Néhány olvasó úgy érezte, hogy a kisvárosi élet bizonyos aspektusainak ábrázolása túlságosan sivár.
(18 olvasói vélemény alapján)
Confessions of a Bar Brat: Growing Up in Rosendale, New York: A Memoir
A Confessions of a Bar Brat, egy fiatal lány elbeszélése, aki az 50-es évek elején a New York-i Rosendale, Main Street legdurvább, pokoli kocsmájában nőtt fel, felejthetetlen emlékirat egy lány mindennapjairól, aki a nyílt és rejtett bántalmazás, a szexuális visszaélés és a szülői elhanyagolás hatásaival él együtt. A történetet a hat-tizenkét évesek köznyelvi dialektusában meséli el kíméletlenül és őszintén.
Az emberi lélek azon képességéről szól, hogy képes kitartani, kivirágozni és meglátni a humort a káoszban.
A Rosendale Színház az a hely, ahol a lány az erős női filmes példaképek cselekedeteit internalizálja, és megtanulja elutasítani anyja részeges bohóckodásainak hatását, nem félni apja fizikai erőszakkal való fenyegetésétől, és megkérdőjelezni a katolikus egyház dogmáit. Az évekig tartó kerülgetés után egy ironikus megvilágosodás megszabadítja a "halálos bűntől", és az önmegvalósítás útjára tereli.
A memoár nagyon vizuális, amit az évekig tartó mozizás még tovább fokoz. Fergeteges kocsmai jelenetekkel, sós nyelvezettel és keményen ivó paraszt humorral van fűszerezve. Ez áll ellentétben a 40-50-es évek színészeinek, legújabb filmjeiknek és a kor zenéjének említéseivel. A falusi vállalkozásokra és tulajdonosaikra vonatkozó számos történelmi utalás teszi teljessé a Rosendale-ben felnövő gyermek üdítő szemléletének jelenetét.
