Olvasói vélemények
Összegzés:Joan Anderson „Egy befejezetlen házasság” című könyve a házasság és az önmegismerés bonyolult kérdéseibe enged bepillantást. Az olvasók egyszerre találják megrendítőnek és átélhetőnek, gyakran kiemelve érzelmi mélységét és a személyes reflexióra való alkalmasságát.
Előnyök:Az olvasók nagyra értékelték az őszinte és introspektív elbeszélést, mivel átélhetőnek és elgondolkodtatónak találták. Sokan megnyugtató és szelíd olvasmányként jegyezték meg, amely mély személyes kapcsolatokra és önreflexióra ad lehetőséget. Az írásmódot dicsérték, a házassággal és az önmegismeréssel kapcsolatos meglátások pedig visszhangra találtak, ami értékes olvasmányt jelent a nők számára, különösen azok számára, akik saját identitásukban bekövetkező változásokkal küzdenek.
Hátrányok:Néhány olvasó lassúnak találta a tempót, a tartalomból pedig hiányolták a pár közötti dinamikus interakciókat, több magával ragadó párbeszédet és kevesebb önvizsgálatot kívántak. Anderson korábbi műveihez képest vegyes érzések fogalmazódtak meg, egyesek úgy érezték, hogy ez a könyv nem ér fel az „Egy év a tenger mellett” című könyvhöz. Néhány kritika az önzőség érzését is megemlítette a karakterábrázolásokban és az izgalom hiányát az elbeszélésből.
(65 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
An Unfinished Marriage
Könyv tartalma:
Az Egy év a tengerparton című országos bestsellerének megható folytatásában Joan Anderson a rá jellemző őszinteséggel, együttérzéssel és éleslátással tárja fel a házasság újjáépítésének és megújításának kihívásait.
Az Egy év a tengerparton című könyvével Joan Anderson sok tízezer olvasó szívét érintette meg. Bátor döntése, hogy egy évet magának szán a házasságától távol, őszinte értékelése önmagáról a középkorúak körében, és az a nyíltság, amellyel megosztotta félelmeit és győzelmeit egyaránt, csodálókat szerzett neki, és az egész országban arra ösztönözte a nőket, hogy újragondolják a saját lehetőségeiket. Ebben az új könyvében Anderson azt teszi a házasságért, amit ő a nőkért tett a középkorúakért. Ugyanezt a nagyon személyes megközelítést alkalmazva mutatja be a saját rögös útját a megromlott házasság megújításához, kielégítve az olvasók és a kritikusok azon igényét, hogy megtudják, mi következik ezután.
Amikor Joan és férje, Robin elhatározták, hogy az önfelfedezés szemet nyitó éve után megjavítják és megújítják házasságukat, a végkifejlet korántsem volt biztos. A férfi hirtelen úgy döntött, hogy nyugdíjba vonul, maga is Cape Codra költözik, és belevág a saját életközépi újjáalakulásának útjába. A kezdeti sokk után, hogy egy másik személyt is visszaillesztettek Joan mindennapi életébe és a féltve őrzött nyaralójába, megkezdik az "újrahasznosítás" folyamatát - házasságuk eredeti anyagainak felhasználásával új partnerséget hoznak létre. Újraolvasva a házasságuk első éveiben Ugandából írt leveleit, eszébe jut az az idegesség és öröm, amellyel közös életüket kezdték. Hirtelen bokatöréssel járó munkaképtelensége váratlanul leleményes és gyengéd oldalát tárja fel férjének. Egy komikusan komikus és feszült hangulatú vacsoraest három másik házaspárral feltárja Joan és Robin számára is azokat az érzelmi buktatókat (és borzalmakat), amelyek a házaspárokat érhetik.
A tengerparti magányban töltött egy év alatt Anderson megtanulta, hogy "nincs nagyobb hivatás, mint a régi énből új teremtést létrehozni". A Befejezetlen házasság című könyvében bemutatja azt az új utat, amelyet ő és férje együtt kezdtek el, a házasságban eltöltött évek által megfűszerezve, de a közös jövőjük lehetőségeire újonnan ráébredve. A házasság irodalmának egyedülálló, roppant megható és éleslátó belépője, amely üdvös felismerési lökéseket és új reményt ad minden nőnek és férfinak, aki a saját házassági útját járja.
