Egy csata túl messzire ment: Henry Taylor lövész igaz története

Olvasói vélemények

A könyv lenyűgöző perspektívát nyújt a második világháborúról, különösen az egyszerű katonák szemszögéből, kiemelve a háború utáni eseményekkel, például az 1945-ös választásokkal kapcsolatos tapasztalataikat és érzéseiket. A csaták részletes beszámolói mellett a katonai döntések következményeiről és a szolgálatot teljesítőknek járó háláról is elmélkedik.

Gyors átadás, lebilincselő írás, jól megalapozott, egyedülálló betekintést nyújt az egyszerű katonák tapasztalataiba, kiváló leírások az olaszországi háborúról, történelmileg érdekes, egyensúlyban tartja a katonai terminológiát a katonai és nem katonai olvasók számára egyaránt.

Egyes részek fárasztóak lehetnek a katonai taktikát és fegyvereket nem ismerő olvasók számára, grafikusnak vagy nehézkesnek érezhetik a részleteket.

(10 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

A Battle Too Far: The True Story of Rifleman Henry Taylor

Könyv tartalma:

Port Said 1945. szeptember 1: "Amikor a hajó behajózott az Alexbe, a dokkban nagy volt a nyüzsgés. A kapitány előre rádiózott, és így a Királyi Afrikai Lövészezred (KAR) egy zászlóalja várta, hogy lefegyverezzen minket, amikor partra szálltunk. Mindezek a KAR-ok a parancsra álltak, amikor egy törzstiszt tájékoztatott minket, hogy letartóztatnak minket, és Khartoumba kísérnek, ahol 2 évig fogunk lázadásunkon elmélkedni. Zászlóaljunk még mindig fegyverben volt; a fegyverek kakasszójának hangja üdvözölte a tiszt fenyegetését, és egy magányos hang megkérdezte: "És ki fogja kísérni a sötéteket?". ' Minden tisztünk tehetetlen volt, a KAR-ok ellen mi voltunk a csepp a pohárban, már csak az hiányzott, hogy valaki meghúzza a ravaszt."".

Az A Battle Too Far (Túl messze a csatától) Henry Taylor 6923581 lövész, néhai 7. zászlóalj (1. zászlóalj, London Rifle Brigade) igaz története, és a fiának, Lawrence-nek elmondott naplói és visszaemlékezései alapján készült. Az előszót Sir Christopher Wallace altábornagy, a winchesteri Royal Green Jackets (Rifles) Museum elnöke írta.

Henry háborúja 1942 októberében kezdődött, amikor megkezdődött a 2. el-alameini csata, és a következő három évben szinte megállás nélkül folyt. El Alameintől Tunéziáig a 8. hadsereggel harcolt, amely végül visszaszorította Rommelt a tengerhez. Arra számítottak, hogy visszatérnek Nagy-Britanniába a D-napra készülve, de az utolsó pillanatban megváltoztatták a terveket, és helyette Olaszországba vezényelték őket. Itt minden egyes centiméternyi területért harcoltak elszánt, jól beásott védőkkel szemben, gyakran az első világháborús lövészárkokra emlékeztető körülmények között. A jutalmuk? A világ a D-napi invázióra koncentrálva elfelejtette a hadjáratukat, és a háború legsúlyosabb harcainak elviselése ellenére a D-napi harcosoknak nevezték őket.

Miközben Európa a VE-napot ünnepelte, Henry háborúja folytatódott, amikor Ausztriába rohantak, hogy megakadályozzák a jugoszláv erők Karintia annektálását a hidegháború nyitó lövéseiben. Aztán, amikor a körülötte lévő embereket leszerelték, Henryt és a zászlóalj többi tagját visszaküldték Egyiptomba, hogy megvédjék a brit érdekeket a folytatódó polgári zavargásokban. A csüggedt és megelégelt embereknek elég volt egyetlen incidens ahhoz, hogy lázadás törjön ki.