Egy csendes forradalom: A fátyol újjáéledése a Közel-Kelettől Amerikáig

Olvasói vélemények

Az „Egy csendes forradalom” kritikái kiemelik, hogy a könyv mélyrehatóan vizsgálja a fátyol újbóli megjelenését szélesebb társadalmi-politikai kontextusban, különös tekintettel Egyiptomra és Amerikára. Míg sok olvasó tanulságosnak és jól megalapozottnak találja a könyvet, néhányan csalódottságuknak adnak hangot amiatt, hogy a könyv eltér a hidzsábra való közvetlen összpontosítástól, és úgy érzik, hogy a cím félrevezetheti az olvasókat az elsődleges tartalmat illetően.

A könyvet dicsérik alapos kutatásaiért, lebilincselő írói stílusáért, a muszlim nők tapasztalataival kapcsolatos éleslátó perspektíváiért, valamint azért, hogy képes megkérdőjelezni a fátyollal kapcsolatos előítéleteket. Az olvasók nagyra értékelik a történelmi kontextust, különösen a Muszlim Testvériséggel kapcsolatban, valamint a nők közel-keleti és amerikai szerepvállalásának és aktivizmusának tárgyalását. A könyvet kiváló forrásként ismerik el az iszlám mai összetettségének megértéséhez.

A kritikusok megemlítik, hogy a könyv gyakran eltér a hidzsábra való összpontosítástól, és az eredetileg vártnál jobban elmélyül a történelmi és politikai összefüggésekben. Néhány olvasó a könyv egyes részeit túlságosan tudományosnak vagy részletesnek találta, ami csökkentette a könyv hozzáférhetőségét. Néhány kritika szerint a cím talán nem tükrözi pontosan a könyv szélesebb terjedelmét, ami némi csalódást okozott azok körében, akik a fátyolról szóló, koncentrált tanulmányt kerestek.

(26 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

A Quiet Revolution: The Veil's Resurgence, from the Middle East to America

Könyv tartalma:

A fátyol közelmúltbeli visszatéréséről szóló tanulmány - a világ egyik legjelentősebb muszlim nőkkel foglalkozó szaktekintélyétől -, amely meglepő következtetéseket von le a kortárs iszlám helyéről a mai Nyugaton.

Az 1940-es évek Kairójában Leila Ahmed olyan nők generációja nevelte fel, akik soha nem viseltek olyan fátylat és fejkendőt, mint anyáik és nagyanyáik. Számukra ezek a takarások irrelevánsnak tűntek mind a modern élet, mind az iszlám vallásosság szempontjából. Ma azonban a muszlim nők többsége az iszlám világban ismét fátylat visel. Ahmed azt kérdezi, miért gyökerezett meg ez a változás ilyen gyorsan, és mit jelent ez a változás a nők, az iszlám és a Nyugat számára?

Amikor elkezdte tanulmányát, Ahmed azt feltételezte, hogy a fátyol visszatérése visszalépést jelent a muszlim nők számára világszerte. Amit azonban a brit gyarmati tisztviselők, fiatal muszlim feministák, arab nacionalisták, jámbor iszlám leányok, amerikai muszlim bevándorlók, erőszakos dzsihádisták és békés iszlám aktivisták történeteiben felfedezett, megcáfolta várakozásait. Ahmed megfigyelte, hogy az iszlámizmus a szegények szolgálatában és a társadalmi igazságosságra törekvő aktivizmus iránti elkötelezettségével az iszlámnak az a vonulata, amely a legkönnyebben és legtermészetesebben összeolvad a nyugati demokráciák saját, az igazságosság és a társadalmi változás érdekében folytatott aktivizmus hagyományával. Gyakran az iszlamisták - még inkább, mint a világi muszlimok - állnak az olyan kortárs aktivista küzdelmek élén, mint a polgári jogok és a nők jogai. Ahmed meglepő következtetései szinte megfordítják a témában való gondolkodását.

A fátyol újjáéledésének ez az Egyiptomtól Szaúd-Arábián át Szaúd-Arábiáig és a Nyugatig terjedő, lebilincselően mélyreható, bonyolultan megrajzolt és szenvedélyesen érvelő története a kortárs iszlám drámaian új portréját rajzolja meg.