Egy dacos nép kietlen helye: The Archaeology of Maroons, Indigenous Americans, and Enslaved Laborers in the Great Dismal Swamp (A maroonok, az amerikai őslakosok és a rabszolgamunkások régészete a Nagy Dismal-mocsárban)

Olvasói vélemények

A könyv a Great Dismal Swamp afroamerikai közösségeit tárja fel, mélyreható tudományos elemzést nyújtva, amely egyszerre informatív és történelmi szempontból is jelentős. A könyv azonban vegyes kritikákat kapott hozzáférhetőségét és politikai hangvételét illetően.

Sok recenzens dicsérte a könyvet alapos kutatásaiért, valamint a maroon közösségek történetéről és a polgárháború előtti afroamerikai életről nyújtott értékes betekintéséért. Kiemelték, hogy fontos tudományos hozzájárulás a Great Dismal Swamp megértéséhez.

A kritikusok megjegyezték, hogy a könyv túlságosan tudományos és tele van szakzsargonnal, ami az általános közönség számára nehezen olvashatóvá teszi. Több kritikus kellemetlenségét fejezte ki a szerző marxista szemlélete miatt, mivel úgy érezte, hogy az háttérbe szorítja a történelmi tényeket. Sokan úgy vélték, hogy az írásmód inkább egy szakdolgozathoz, mint egy népszerű történelemkönyvhöz illik.

(15 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

A Desolate Place for a Defiant People: The Archaeology of Maroons, Indigenous Americans, and Enslaved Laborers in the Great Dismal Swamp

Könyv tartalma:

"Megmutatja, hogy a gyarmatosítás és a rabszolgaság hogyan teremtette meg az amerikai kapitalizmus tartós kritikáját, és hogyan teremtette meg a krónikus ellenállás feltételeit. Ezek a közösségek egy nagyrészt el nem ismert, alternatív függetlenségi nyilatkozatot képviselnek. A világtörténelem egy valóban forradalmi részét képezik." - Mark P. Leone, A szabadság archeológiája az amerikai fővárosban című könyv szerzője.

"Az afrikai diaszpóra régészetének kulcsfontosságú történelmi és elméleti vitáival foglalkozik. Elméletileg összetett és módszertanilag szigorú, ez az első komoly tanulmány, amely a maroon csoportokat a Chesapeake-öbölben lokalizálja." - Frederick H. Smith, az Alkohol és ivás régészete című könyv szerzője.

"Sayers a régészet segítségével meggyőző történetet mesél el arról, hogyan találtak menedéket az elidegenedett emberek a Great Dismal Swamp idegen táján. Itt megteremtették saját életmódjukat, amely mentes volt a kizsákmányolástól és az elidegenedéstől, amely elől menekültek. Munkája segít jobban megérteni a dac történetét a középkor előtti Délvidéken, és fontos elméleti kérdéseket vet fel a diaszpórikus közösségeket tanulmányozó valamennyi régész számára." - Randall H. McGuire, a Archaeology as Political Action (A régészet mint politikai akció) szerzője.

A polgárháborút megelőző 250 évben a virginiai és észak-karolinai Nagy Dismal-mocsár kegyetlen táj volt - 2000 négyzetmérföldnyi fejletlen és kíméletlen vizes élőhely, tőzeglápok, áthatolhatatlan lombok és veszélyes lények. Egyúttal védett menedék volt a kirekesztett egyének, köztük az amerikai őslakosok, az afroamerikai maroonok, a szabad afroamerikaiak és a kitaszított európaiak számára.

Daniel Sayers e különleges régió első alapos régészeti vizsgálatában feltárja és kibontja azokat az összetett társadalmi és gazdasági rendszereket, amelyeket ezek a periférián gyarapodó, dacos közösségek alakítottak ki. Az elidegenedés, a diaszpórikus száműzetés, az egyenlőtlen földrajzi fejlődés és a termelési módok összetett kölcsönhatásán alapuló elemzési keretet dolgoz ki, hogy azt állítsa, hogy a gyarmatosítás és a rabszolgaság elkerülhetetlenül az amerikai kapitalizmus tartós kritikáját hozta létre.